A műemlék most annak a taposómalomnak a korhű másolatával bővült, ami a kutatók szerint a világon is egyedülálló – írja a Mohácsi Újság.
M. Bugarszki Norbert, a Szent Miklós Vízimalom tulajdonosa a patakmalom újjáélesztéséhez a malomépítéssel kapcsolatos szakirodalomban kutakodott mikor rátalált a taposómalomról szóló írásokra. Elhatározta, hogy a műemléki környezet méltó hely egy ilyennek a létesítésére is.
Csak azzal nem számoltam, hogy nem csak taposómalom nem, de úgy tűnik, olyan malomszerkezet sem maradt fenn sehol a világon, ami emberi erővel működik.
A Mohácson és térségében fennmaradt egyetlen ipartörténeti műemlék a patakmalom, ami azzal vált igazán ismertté, hogy évente augusztus 20-án a Magyarok Kenyere búzaösszeöntő eseményének a helyszíne.
Az Európában egyedüli, működő malom létesítését a malomgazda négyévi kutatómunkája előzte meg. Mint elmondta, a nagyon egyszerű, emberi erővel meghajtott őrlőszerkezeteket szerte a világon időszámításunk előtt 300-környékén, azaz 2300 évvel ezelőtt már alkalmazták. A kimerítő, embert próbáló munka miatt gyakran kínzóeszközként börtönökben használták.
Amikor valaki hajtja, elindul a taposókerék, ami forgásba lendíti a felső malomkövet, a garatból pedig szépen lassan beleszóródik a búza a kövek közé, elkezdődik az őrlés és hullik a liszt a lisztesládába.
Magáról a beruházásról a tulajdonos elmondta, hogy gyergyószentmiklósi mesterek közreműködésével készült, a malomkövek és a gerendák szintén Erdélyből származnak, illetve a faanyag egy részét az egykori hajómalom építésére létrehozott szervezet ajánlotta fel, miután a dunai malmoknak szánt emlékállítás nem valósult meg.
