A 20. század elejére úgy tűnt, kipusztult hazánkból ez a feltűnő növény. A tátorján megfogyatkozását elsősorban élőhelyeinek mezőgazdasági művelésbe vonása okozta, kisebb mértékben azonban az is hozzájárult, hogy a pásztorkodó, földművelő nép szívesen fogyasztotta káposztára emlékeztető ízű karógyökerét, hajtásait és levélzetét – írja blogjában Molnár V. Attila botanikus.
Orbán Balázs „A Székelyföld leírása” című munkájában így ír a tátorjánról:
A nép kegyelettel viseltetik e növény iránt, melynek gyökere nagy éhségkor sokakat mentett meg az éhhaláltól. Nem is oly rossz eledel, íze hasonlít a káposzta torzsához, s nagy táperővel bír.
A tátorján jelenleg ismert előfordulási helyei Magyarországon
Megyaszói Tátorjános Természetvédelmi Terület
Vácduka környéki élőhelyek
Balatonkenesei Tátorjános Természetvédelmi Terület
Belsőbárándi völgyrendszer
Közép-Mezőföld déli részének lelőhelyei
Legnagyobb állományai a Mezőföldön élnek, és az Erdélyi Mezőségen is viszonylag gyakori.
A tátorján – mely május elején indult virágzásnak – zárt gyepekben nem él meg, nálunk eredeti termőhelyei meredek, erodálódó partoldalak, löszvölgyek. Több lelőhelyén másodlagos termőhelyeken, gyümölcsösök, szőlők bolygatott gyepszintjében található.
