Virágzó vidékünk

Együtt éjszakáztak, majd világgá mentek a kék vércsék

A kék vércsék életének nagy része a Föld körüli szárnyalás.

Májustól szeptemberig a kék vércsék a Fertő-tótól a Bajkál-tóig húzódó sík vidékek lakói. A madarak már a késő nyári, kora őszi időszakban elhagyják a fészektelepet és táplálékban gazdag helyeken gyülekeznek olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület weboldalán.

Kiemelkedő gyülekezőrégiók a Kárpát-medence keleti és déli részén lévő síkságok, melyeket a szeptemberi időszakban hetente vizsgáltak a szakemberek.

2016-ban a legnagyobb éjszakázóhelyen mintegy 1100 kék vércse gyűlt össze, az összes éjszakázón együttvéve 6680 példányt számoltak.

Védelmi program

Kék-vércse védelmi LIFE program évek óta tartó kutatásaiból az is kiderült azonban, hogy a Fekete-tenger nyugati és északi partvidéke is kiemelten fontos vonulási állomás. Legalábbis ezt mutatják a Kazahsztánban műholdas jeladóval felszerelt példányok is, melyek ebben a vércse kánaánban készültek fel a 8000 kilométeres vándorútra. Itt nem ritkák a több ezer, sőt tízezer kék vércsét számláló éjszakázóhelyek. A magyar szakemberek idén két egymást követő héten 3500 és 5000 éjszakázó vércsét számoltak egy havaselvei (Vrancea megye, Románia) gyülekezőn.

A vércsék ideális esetben Európából, a Földközi-tenger partvidékéről elindulva pihenő nélkül, folyamatos hátszélben teszik meg az afrikai útjuk első állomásáig tartó szakaszt. Megszakítás nélkül 4-6 napig folyamatosan repülve jutnak el a Csád-tó vonalában húzódó, élelemben dús szavannákra.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberi által jeladóval ellátott három kék vércse – Kira, Marina és Ringló – útját itt követheted.

Címfotó: Wikimedia Commons

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik