Magyar kikerics, a vadvirágok hungarikuma

Amikor az ország nagy részén még borongós, téli idő uralkodik, a nagyharsányi Szársomlyó-hegyen már kibújik legkorábban nyíló tavaszi virágunk, a magyar kikerics. A sajátos mezoklímának köszönhetően akár decemberben is szirmot bonthat, de januárban vagy februárban már biztosan találkozhatunk vele.

A magyar kikerics egyetlen termőhelyeként sokáig csak a Szársomlyó déli lejtője volt ismert, itt találta meg és írta le a tudomány számára 1867-ben, a kiegyezés évében az addig ismeretlen növényt Janka Viktor magyar botanikus. A szakma szabályai szerint elnevezve a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) nevet kapta a ”tudományos keresztségben”.

A magyar kikerics volt az első, hatóságilag védett növény Magyarországon, a védettséget 1944-ben hirdették ki.

Liliomféle, tehát hatleplű a virága. A talajban arasznyi mélyen bújik meg hagymagumója a sziklagyep talajában, rendszerint a sziklához simulva. Toktermése májusban jelenik meg, a mélyből a felszínre nyomulva, és magjait a csapadékvíz és rovarok hurcolják el, ültetik el az anyatő környékén.

Szaporodni csak itt képes, ezen a mediterrán szigeten.

A Szársomlyón két populációja élt, a nagyharsányi már a kőbányászat áldozata lett. A villányi populáció – amely a szoborpark felett tenyészik – életerős és fenntartható.

Ha valaki gyönyörködni szeretne a februári virágos gyepszőnyegben, szervezett túrák keretében a Duna-Dráva Nemzeti Park szakembereinek segítségével – szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap – megteheti azt.

Címfotó: Bencs János