Virágzó vidékünk

16 éve Magyarországon látták utoljára a ritka madárfajt

Korábban a témában:

Eurázsia, és sajnos a világ egyik legritkább madárfaja a vékonycsőrű póling, amelynek mára talán már nem maradt fenn életképes populációja. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal figyelték meg hazánkban, utoljára 2001-ben, amely egyben utolsó bizonyított világmegfigyelése is a vékonycsőrű pólingnak – írja honlapján a Magyar Madártani Egyesület.

Fészkének eddig alig féltucatnyi ismert észleléséről lehet tudni. Valamennyi fészket a szibériai Omszk mellett találták a múlt század fordulóján. Ennek fényében nem meglepő, hogy a madár költési területének határait eddig nem sikerült pontosan meghatározni, holott ez egy nagyon fontos lépés lenne ahhoz, hogy ezt az elveszettnek hitt madárfajt újra fel lehessen fedezni.

Tollvizsgálat

A Bird Conservation International folyóiratban nemrég megjelent tanulmány szerzői a madarak tollának stabil izotópos vizsgálatával próbálták kideríteni a vékonycsőrű póling származási helyét. A vizsgálatok sok évvel ezelőtt kezdődtek a természetvédelmi tudományos központ laboratóriumában.

A múzeumok a világ számos tájáról küldtek vékonycsőrű póling tollmintákat a kutatásokhoz.

A fiatal madarak elsőrendű evezőtollai a költési területen alakulnak ki, ezért a tollakon talált kémiai nyomok a költési területhez vezethetnek el. A kutatók hidrogén nyomait keresték a tollakon.

Ezzel egy időben expedíciókat vezettek gázlómadarak tollainak terepi gyűjtésére Oroszországban és Kazahsztánban a madár ismert előfordulási területein. A tollakat jegyzékbe vették és rögzítették a koordinátájukat.

Steve Brookes és Ian Begley végezték a terepen gyűjtött és a múzeumoktól kapott tollak hidrogén izotópos összehasonlító vizsgálatát az Egyesült Királyságban található Iso-Analytical laboratóriumában. A hidrogén területenként változó izotóparányairól, amelyeket terepi megfigyelések és interpolációs eljárások segítségével állapítottak meg, globális térképi adatok állnak rendelkezésre. A terepen gyűjtött tollak mért értékeit ezekkel a térképi adatokkal összevetve kaptak egy kalibrációs egyenletet. Ebbe az egyenletbe illesztették a múzeumi minták értékeit, hogy beazonosíthassák a származási területüket.

Az egyetlen ismert videófelvétel a fajról:

A vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak

A költési terület központi részeként nem Omszk környékét jelölték meg, hanem egy sokkal délebbre fekvő területet az erdő és a sztyepp határán, Észak-Kazahsztánban.

Néhány madárnak valóban Omszk volt a származási területe, azonban az eredmények azt mutatták, hogy Omszk a költési területnek csupán a határát jelöli.

Az újonnan meghatározott költési magterületen már korábban is találtak más madárfajok nagyobb rejtett populációit, például a szintén kihalófélben lévő lilebíbicét. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a vékonycsőrű póling egyedei is itt élnek-e. A lilebíbichez köthető vizsgálatok nem találtak erre utaló nyomokat. Azonban tudni kell, hogy a vékonycsőrű póling egy nehezen beazonosítható madárfaj, másrészt elképzelhető, hogy az élőhelyük kis mértékben eltér a lilebíbic élőhelyétől.

Minden jegyzet és fotó számít

A pólingfélék és más gázlómadarak egyre nagyobb veszélyeknek vannak kitéve világszerte, és úgy tűnik, hogy sokan közülük a vékonycsőrű póling sorsára juthatnak. Ezeknek a veszélyeztetett fajoknak minden segítséget meg kell adni, ezért a kutatók a környéken járó madarászokat arra biztatják, hogy nyitott szemmel járjanak, hátha ők lesznek azok a szerencsések, akik megpillanthatnak egy vékonycsőrű pólingot.

A kutatócsapat minden információt szívesen fogad a következő email címen: nicola.crockford@rspb.org.uk. További információ és letölthető ismertető kiadvány a madárfajról az alábbi linkeken érhető el: LETÖLTHETŐ HATÁROZÓ LAP (angol nyelven), www.slenderbilledcurlew.net.

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.