A Balatonudvariban lévő, szív alakú sírkövekkel teli temetőt az 1770-80-as években nyitották meg a református és római katolikus hívek számára. Hasonló sírkövek máshol is előfordulnak a Balaton-felvidéken, de ilyen nagy számban csak itt láthatóak. A szív alakú sírkövek különlegességnek számítanak, műemlékileg védettek.
Sokszor felvetődött már a kérdés, ki és miért faragta szív alakúra a sírköveket, de határozott választ nem említenek a korabeli feljegyzések.
A legenda szerint a sírkövek elkészítése a község egykori ezermesteréhez köthető, aki fejébe vette, és többszöri próbálkozás után meggyőzte Balatonudvari lakosságát, hogy a sírköveiknek csakis olyan alakúnak szabad lennie, mint az ember szívének:
Hiszen a halott szíve is kővé válik. Előbb porrá, azután kővé.
Állítólag az utolsó szív alakú sírkő éppen az ezermesteré volt, és a sors fintora, hogy azt is ő maga faragta.
Eötvös Károly így mutatta be a temetőt „A balatoni út vége” című írásában:
Volt Balatonudvariban valaha egy szegény ember, valami furcsa ember, találékony elme, olyan falusi ezermester. Kitalálta, hogy a sírköveket szív alakúra kell faragni. Legyen lába, amelyet elültessenek a sírban nyugvó fejéhez, de ami kimarad a földből, olyan legyen az, mint az ember szíve. Arra jöjjön rá az írás. Ez illik a holtakhoz is, az élőkhöz is.
Hatvannál több szív alakú sírkő található a temetőben, melyek többsége az 1800-1850 közötti évekből származik. Némelyiken jól látszik, hogy a kőfaragásban és helyesírásban is járatlan helyi kőfaragók munkája lehet, bár az idő több helyen már olvashatatlanná tette a feliratokat.
Fotók: Bódi Katalin
