Sokan és sokat írtak már hazánk egyik legjelentősebb skanzenjéről, ám a fotók olykor többet mondanak minden szónál. Bódi Katalin kollégánk a napokban a helyszínen tett látogatásakor gyönyörű képeket készített a Göcseji Falumúzeumról, Magyarország első szabadtéri néprajzi múzeumáról, melyeket néhány gondolat kíséretében osztunk meg olvasóinkkal.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="695" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A Zalaegerszegen lévő skanzen negyven különböző építményből – lakóházak, fatemplom, istállók, pajták, ólak, pálinkafőző kunyhó, szőlőhegyi pincék, útszéli keresztek – és több száz berendezési tárgyból áll.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="667" width="1000" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A falumúzeum kialakítását hosszas szakmai előkészítés és gyűjtés előzte meg, míg egy év híján fél évszázada, 1968-ban az első látogatókat fogadta.
Az épületegyüttes tudományos tervét Barabás Jenő egyetemi docens, Szentmihályi Imre néprajzos múzeumvezető és Tóth János építészmérnök készítették.
A Zala holtága mellett létrehozott gyűjtemény épületeinek többségét Göcsej kis falvaiból telepítették át: azokat szétbontva szállították ide és építették újra fel. A vízimalom korábban is a területen magasodott, melynek északi, fából készült része 18. századi, déli fele 1902-ben készült.
A múzeum valójában egy elképzelt falu, amelynek épületei ilyen elrendezésben soha nem álltak együtt, de a mai kor embere számára hitelesen szemléltetnek egy 19. század végi egyutcás településtípust, és hűen idézik fel azoknak a lakóházaknak a hangulatát, melyekben általában több generáció élt együtt.
A skanzen legöregebb háza a felsőszenterzsébeti füstös ház eredetileg a XVIII. században épült.
A skanzenben kialakítottak egy Zöld ösvény elnevezésű tanösvényt is, ahol a látogató a természetes életmóddal, a természet gyönyörűségeivel ismerkedhet meg.
Fotók: Bódi Katalin