Néhány évtizeddel ezelőtt a házi veréb volt a legelterjedtebb, mára a mezei vette át az elsőséget, írja a Kistermelők Lapja.
A mezei veréb szinte egész Európában fészkelő madár, hazánkban is gyakori. Míg a házi veréb urbanizálódott, azaz kizárólag emberi környezetben él, addig a mezei veréb szintén megtelepedett a városokban, csak azok külső, kissé már falusias területein fészkel. Emellett út menti fasorokban, parkokban, ligetekben, a folyókat kísérő ártéri erdőkben, gyümölcsösökben telepszik meg, mindenütt, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy üreget talál.
A mezei veréb nem vonul, egész évben az országban él, a költési időn kívül ősszel és télen kisebb-nagyobb csapatokban látható.
Külleme
A mezei verebet a házi verébtől legjobban sötét pofafoltja különíti el. Közeli rokonától eltérően a tojók és a hímek közt nincs számunkra látható különbözőség.
Életmódja
Társas madár, sokszor több százas csapataival is találkozhatunk. Nyáron rovarevő, de hernyók és levéltetvek is eszik, fiókáit is kizárólag apró ízeltlábúakkal táplálja, ősztől viszont többnyire magvakat fogyaszt. Régebben kártevőnek minősítették és irtották is, mert megdézsmálta a gabonaföldeket.
Fészekrakás és költés
A párok április és augusztus között két alkalommal költenek. A fészket hím és tojó közösen építi, elsősorban a kora reggeli és a délelőtti órákban. Néha az ősszel, októbertől használt alvófészket tatarozzák ki, vagy újat építenek. A tojó kotlik, az 5-7 fehér alapon sűrűn foltozott tojásból 13-14 nap alatt kelnek ki a fiókák. Szüleik hajnaltól estig etetik őket, rengeteg rovart, főleg lepkehernyókat hordanak. A kicsinyek 16-18 napos korukban repülnek ki. Az öreg madarak néhány napig még etetik őket, majd önállósodva hasonló korú társaikkal kis csapatokba verődnek.
Kiemelt kép: Orbán Zoltán/MME
