12 év után bukkant fel a citrombillegető Bükkalján

Egy citrombillegető (Motacilla citreola) 2019. április 12-én került szem elé a Hórvölgyi-víztározónál. E faj egyedét először 1989. május 6-án figyelték meg Magyarországon – olvasható a Bükki Nemzeti Park honlapján.

A Bükk térségében az első – és mostanáig az egyetlen – észlelés 2007. április 29-én történt, ugyanennél a víztározónál.

A faj jelenleg hazánkban még meglehetősen ritka és kisszámú, de egyre rendszeresebb – elsősorban tavaszi -átvonuló. Státusza azonban rövidesen megváltozhat, átvonulóból fészkelő madár lehet, (amellett, hogy egyes példányok továbbra is csak migrációjuk idején mutatkoznak majd országunkban), ugyanis ez a billegető faj folyamatosan terjeszkedik Kelet-Európa felől Közép-, illetve Nyugat-Európa irányába, és napjainkra mint fészkelő, már elérte Németországot, Ausztriát és Svájcot is, azaz „előőrsei” már túljutottak rajtunk. Hozzánk legközelebb Szlovákiában és Ausztriában költ, (egyelőre még mindössze egy-két párban), de könnyű megjósolni, hogy a fészkelők száma tovább fog nőni az említett térségben, és hazánkban is megtelepedik e faj a közeljövőben.

E nagyjából verébnagyságú, de sokkal nyúlánkabb, hosszabb lábú madár – a többi billegetőhöz hasonlóan – onnan kapta a nevét, hogy hosszú faroktollait a talajon (vagy a sekély vízben) történő haladása közben folyamatosan le-fel mozgatja, billegeti. A „ citrom” jelző a nászruhás hímek élénk citromsárga színére utal, mely az alsótest nagy részén, a fejen és a nyakon figyelhető meg, és már messziről beazonosíthatóvá teszi a fajt. A nyak hátoldalán a sárga színt feketés gallér határolja. A tojók nem ennyire feltűnő színezetűek, többé-kevésbé hasonlítanak a többi hazai billegető faj tojóira és fiataljaira, illetve nyugalmi ruhás egyedeire.

A citrombillegető általában nedves területeket, vízközeli élőhelyeket választ költésre, és szezonális mozgalmai (vonulása, kóborlása) során, valamint dél-kelet ázsiai telelő helyén is ragaszkodik ezekhez. Táplálkozása is vízhez köti, ugyanis folyók, tavak iszapos partszegélyén, vagy a néhány centiméter mély vízbe gázolva gyűjti gyors mozdulatokkal apró, vízi gerinctelenekből álló táplálékát.

A 2019. április 12-én észlelt hím példány egyébként legalább április 16-ig tartózkodott a víztározónál, sőt egyes megfigyelők szerint 16-án, egy másik hím példány is feltűnt ugyanitt. E nagy tavunk igazi „billegető paradicsom”, az összes hazánkban előforduló faj, illetve alfaj látható itt.

Fészkel a barázdabillegető- és a sárga billegető törzsalakja, míg a sárga billegető két másik alfaja, az északi billegető és a kucsmás billegető csak vonulás idején látható. A hegyi billegető – mely kizárólag hegyi patakjaink mentén költ – őszi-tavaszi kóborlása/vonulása idején mutatkozik a tónál kis számban. Természetesen valamennyi billegető fajunk védett.

Kiemelt kép: Wikimedia Commons/J. M. Garg