A néphagyomány szerint, ha Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, akkor a tavasz hamarosan beköszönt. Jó hír, hogy az alföldi puszták már napok óta pacsirtaénektől zengenek.
Bizonyára az enyhe időjárásnak köszönhető, hogy a vonuló mezei pacsirták a szokásosnál korábban tértek vissza. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának munkatársai a Kígyósi-pusztán már február 12-én meghallották az első pacsirtaszót. Azóta a napsütéses időszakokban egyre több helyen csendül fel az ének. A hímek így akarják kijelölni a saját területüket
– írja a Körös-Maros Nemzeti Park.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
A mezei pacsirtát nehéz észrevenni, erről terepszínű tollazata gondoskodik, aminek a földön sétálva jó hasznát veszi fészkeléskor. A pacsirtadalnak nincsenek ismétlődő dallamai, de átható, zengő éneke alapján szabad szemmel is kiszúrhatjuk, ha nagyon figyelünk, amint apró pontként lebeg az égen 60-80 méter magasan, hosszan énekel, majd elhallgat, és szárnyait behúzva zuhan vissza a földre. Akár fél órán át is dalol megállás nélkül, ciripelésre emlékeztető, dallamos hangot hallat, miközben leendő költőhelyét fürkészi a magasból.
Egy másik pacsirtafaj, a búbos pacsirta is honos nálunk. Jellegzetes, hetyke tollbúb van a feje tetején. Míg a mezei pacsirta a településektől távoli mezőkön fészkel, addig búbos társa kedveli az ember közelségét, a falvakban, városokban húzódik meg, és télre sem vonul délebbre. A búbos pacsirta a földön énekel, a mezei pedig csakis a magasban szárnyalva ereszti ki a hangját.
Magyarországi állománya enyhén csökken, de a rovarirtó szerek mérséklése, valamint a június utánra időzített kaszálás segítheti az állomány növekedését.
Kiemelt kép: Pixabay
