„Az Illatmúzeum különlegessége, hogy az alapoktól indítja az ismerkedést. Először a növényeket, és az itt megtermeszthető alapanyagokat tekinthetjük meg. Haladva az épületeken láthatjuk az illóolajok lepárlását, előállítását, végül eljutunk a végtermékig és a csomagolásig” – meséli Szabó Márton testvér a kertészet vezetője, és már terel is a lepárló felé. Először a legrégebbi pannonhalmi gyógynövénnyel a levendulával, és illóolajának készítésével ismerkedhetünk. A háttérben az új lepárló berendezés. A komplexumban ugyanis szinte minden a szemünk előtt zajlik. A korszerű technikának köszönhetően pedig a helyiségekben lévő monitorokon akkor is követhetjük a munkafolyamatokat, ha épp nem dolgoznak. Desztilláció, gyógynövénykivonatok készítése és azok felhasználása. Évszázados tudás és tapasztalat, amit megosztanak velünk a bencések. Az egyszerűen elkészíthető gyógynövénykivonatok receptjébe is beavatnak minket, lépésről-lépésre.
Csorba és kissé kopottasnak tűnő kerámia a szomszédos épület vitrinjében. Több mint négyszáz év nyomát hordozza magán a patikai edény. A tárlóban a szerzetesi gyógyászat kellékei sorakoznak. Olyan tárgyak ezek, amelyeket valószínű még maga Reisch Elek és kortársai is használtak a 18. században. Cirkalmas betűk a megsárgult lapon, a gyógyszerész testvér több mint 500 receptúrát hagyott az utókorra. A pannonhalmi gyógynövényes termékek, ma is ezek alapján készülnek. „Az itt található tárgyak egy része a Levéltárból és a rendi gyűjteményből, a Pannonhalmi Főapátság Múzeumából került elő. Számos esetben ezek egy-egy szekrénynek az elrejtett polcaiban porosodva álltak” – avat be a részletekbe Márton testvér. A terem másik részében az öt fontos pannonhalmi illat fogadja a látogatókat. A már említett levendula, a borsmenta, a kakukkfű, a citromfű és az orvosi zsálya. Ezekbe bele is szippanthatunk tölcséreken keresztül. A szimatolás után az itt – és egyébként a vezetés több pontján is – felállított, a patikákban láthatókhoz hasonló, fiókos szekrényeknél kíváncsiskodom. A legfelső a vakok és gyengénlátók számára ad információkat, az alatta lévőbe a növényeket és a feldolgozásukhoz szükséges néhány tárgyat rejtették. A legalsóban pedig ott sorakoznak a késztermékek.
Az épületben tovább haladva tízezer évet repülünk vissza az időben, egészen Kr.e. 8000-ig. Ekkor már megjelentek az első kultúrnövények, a szőlő és az olajfa Mezopotámia és Közép-Perzsia vidékén. Az áttekintés napjainkig mutatja be az illóolajok és parfümipar jelentősebb történelmi állomásait. Ezzel a tudással felvértezve érkezünk az emeleti szintre, ahol a 18. századi parfümőr asztala fogadja a látogatót. „Itt azt a pillanatot élhetjük át, mintha ez a korabeli szerzetes épp elhagyta volna a munkaterületét. Asztalán olyan tárgyak, alapanyagok, eszközök pihennek, amelyeket a mindennapi munkája során hasznosított és használt.” Pipetták, tölcsérek, patika mozsár és mérleg, receptúrák. Felsorolni is nehéz mennyi minden tárul elénk. A szomszédos terembe lépve egyből feltűnnek az újabb illattölcsérek. A tömjén, a mirha, a pacsuli, a rózsa, a rozmaring, az ámbra és a pézsma repít el minket távoli birodalmakba, ősi kultúrákba.
A falon pedig nevezzük így titok- szekrények. Az ajtókon egy- egy találós kérdés, mögötte pedig a válasz lapul. Egyebek mellet fény derül arra, hogy hány kilogramm rózsaszirom szükséges egy kilogramm rózsa illóolajhoz. Ahogy az is, hogy mi a világ legdrágább illatanyaga, amelyből egy kilogrammnyi akár 100.000 euróba is kerülhet. Ennél többet azonban nem árulunk el, inkább látogassanak el a Pannonhalmi Főapátság Illatmúzeumába és derítsék ki a választ. Higgyék el, megéri!
Széchenyi 2020, készült Magyarország kormánya megbízásából az Európai Unió támogatásával
