Van, aki alkalmazott, más a saját ura, és vállalkozóként dolgozik. Vannak, akik öröklik a mesterségük, mely apáról fiúra vagy anyáról lányára száll, mások pedig önerőből, első generációs vállalkozóként vágnak neki az ismeretlennek, hogy megvalósítsák álmaikat.
Az utóbbiak közé tartozik Farkas Ivett, és férje Leitold Attila is, akik 2011-ben gondoltak egy merészet, és létrehozták családi vállalkozásukat, a Kapolcsikumot. A fő céljuk az volt, hogy kiváló minőségű, saját maguk által készített terméket hozzanak létre, amit aztán el is tudnak adni.
Ma a Kapolcsikum 8 hektár gyümölcsösön termeszt gyümölcsöket, melyekből szörpöket, lekvárokat, aszalványokat készítenek és forgalmaznak. Fő tevékenységük a gyümölcsfeldolgozás, hagyományos receptúra alapján, de néhány különlegesség is készül náluk, ilyenek például az étcsokoládés, fehér csokoládés, fahéjas lekvárok.
Ivettel és Attilával az indulásról és a mindennapjaikról beszélgettem:
Első generációs családi vállalkozás vagytok. Honnan jött az ötlet, hogy ebbe fogjatok?
Egy kósza ötletből jött a vállalkozásunk. A célunk az volt, hogy készítsünk valami eladható terméket. Nem voltak távlati céljaink, csak próba szerencse kérdése volt. Épp május volt, és a bodza virágzott. Kézenfekvő volt a bodzavirág szörp. Felkerekedtünk, hogy alapanyagot szerezzünk be, és a férjem nagynénje pont megkínált bennünket saját szörpjével. Azonnal kértük is a receptet. A recept azóta már módosult, az évek alatt finomra hangoltuk. Az érésben lévő gyümölcsök hozták sorban a termékeket, bővítettük a kínálatot lekvárokkal is, és mostanra már azt mondhatom, hogy kialakult a jól bevált íz palettánk.
Szóval csak eldöntöttétek, hogy akkor most bodzaszörpöt fogunk készíteni, és nekivágtatok?
Így van. A cél az volt, hogy készítsünk valamit, ami jó minőségű, és eladjuk. Az indulásnál még nem volt semmink, gondolok itt az eszközökre. Mindent kölcsönkértünk az első adag bodzavirág szörphöz. Jól sikerült, így mentünk tovább, kaptunk lendületet, szerették, amit készítettünk. Tudni kell, hogy akkor én még csak gimnazista voltam, így természetesen nem ez volt a főállás, szabadidőben foglalkoztunk az előállítással. Egyetem alatt is folyamatos volt az értékesítés.
2011-ben az első adag bodzaszörp után gondoltunk egyet és a 4,6 hektáros családi birtokot visszakértük a bérlőtől. A csórompusztai ültetvényünket 2012 őszén telepítettük. Bodza és meggy ültetvénnyel kezdődött a Kapolcsikum birtok kialakítása.
Mesélj kérlek kicsit a birtokról és a Kapolcsikumról!
A Kapolcsikum egy 2 fős családi tulajdonú vállalkozás. Három alkalmazottal dolgozunk, illetve a szüreti időszakban tovább bővülünk, mert bőven elkél a szorgos kéz. Jelenleg 8 hektár gyümölcsöst művelünk Kapolcson és Vigántpetend-Csórompusztán, a termést raktározzuk a saját fagyasztókamránkban, majd szörpöt, lekvár, gyümölcsleveket és aszalványt készítünk belőle. Meggy, bodza, málna, alma és barack ültetvényeink vannak. Attila műveli a földeket, a feldolgozás pedig az én feladatom. Én felelek a marketingért is.
A néhány üveges eladás után ma már működtetünk webshopot, szállítunk vendéglátóhelyeknek, illetve céges megrendeléseket teljesítünk, ajándékcsomagok formájában. Kis része az értékesítésünknek a viszonteladó partnereinknél, kávézókban, pékségekben, kisboltokban történik.
Milyen nálatok egy átlagos nap?
Egy átlagos mindennap a 3 és 5 éves gyermekünk köré szerveződik. Reggeli óvodai rutin után felpörög a nap. A délelőttök általában a főzéssel kezdődnek nekem, a férjemnek az ültetvény és az időjárás adja a teendőket. Vannak az ültetvényünkön birkák, akik a füvet nyírják egész évben, ezzel spórolnak nekünk éves szinten 2 gépi kaszálást. Délben érkezik a futár, aki a megrendeléseket szállítja. A vendéglátós megrendeléseket mi személyesen szállítjuk a hét meghatározott napján.
Mivel elég sokrétű a vállalkozásunk, így sokszor még nem is tudjuk, hogy aznap mit hoz az élet. Nagyon gyors reagálásúnak kell lennünk. Például ha épp szüretet szerveztünk reggelre, de az időjárás közbe szól, akkor újratervezés. Téli időszakban a metszéssel telik a délelőtt, nyáron a szüretek, tavasszal a növényvédelem, ősszel az utolsó betakarítások zajlanak. Mivel van fagyasztókamra, a feldolgozásunk folyamatos tud lenni. Így én akár januárban is tudok eperlekvár főzni.
Mi két szezonra osztjuk az évet, van a nyári szezon, amikor a Balaton parti éttermeket látjuk el, és van a karácsonyi, amikor a céges ajándékcsomagokat készítjük. A kettő közötti időszakban viszont a felkészülés zajlik.
Melyik a kedvenc terméketek, és mit szeretnek nagyon a vásárlók?
Nekünk mindig az éppen aktuális újdonság a kedvencünk. Mivel vannak termékeink, amiket nem készítünk egész évben, így amikor újra szezonja van a csipkebogyónak, akkor érte rajongunk.
A vásárlók kedvence a málnaszörp. Hiába beszélünk a legdrágább gyümölcsről, nem lehet kihagyni egy megrendelésből sem.
Mik a céljaitok a jövőben?
A célunk nem az, hogy minél nagyobbak legyünk, és hogy minden bolt polcán ott mosolyogjanak a termékeink, a mi célunk mindenképp a minőség megőrzése. Mivel most kezd beindulni minden ültetvényünk, amihez azért kellett 6-8 év, hogy a fáink igazán termőre forduljanak, így kezdjük látni, hogy mi az a mennyiség, amivel tudunk boldogulni.
A környékbeliek örömére a termések igen jók, így tudjuk értékesíteni a gyümölcsünket is. Mi szeretnénk megmaradni kis családi vállalkozásnak, és annyit vállalni, hogy azt bírjuk erővel. Inkább a minőség fejlesztése a célunk, és hogy annyit termeljünk vagy egy kicsivel többet, mint amit mi fel tudunk dolgozni az év során.
Mit mondanátok azoknak a fiataloknak, akik belevágnának egy hasonló vállalkozásba?
Kitartás, nem könnyű, de megéri.
A kitartás, az kell leginkább. Azt látjuk, hogy a mostani fiatalok nem kitartóak. Az első nehézségnél feladják. Nem kell meggazdagodni az első évben, hanem tartani kell a fokozatosságot. Ismerkedni kell a piaccal, nézni, hogy az mit kíván, hol van olyan rés, ami jó lehetőséget jelenthet. Nem könnyű vállalkozónak lenni, mert bizony vannak terhei, jár lemondásokkal, de nem cserélném el semmi pénzért.
