Június elején kezdenek általában száradni az időszakos szikes tavak és a nyár közepére áll be a teljes kiszáradás. A kardoskúti Fehér-tóban június 15-én még 15 százalékos volt a vízborítás. A közelben lévő Kis-Sóstó északi, mélyebb medrében, 40, a déliben 20 százalékos vízborítás tapasztalható, de ez napról-napra zsugorodik – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park a honlapján.
Ilyenkor már megjelennek az iszapos aljzatokon a sótűrő növények friss hajtásai. A szikes medrekre a bajuszpázsitos – magyar sóballás növénytársulás a jellemző, amely hegyes bajuszpázsitból és magyar sóballából áll. Utóbbival csak a Kárpát-medencében találkozhatunk.
A sótűrő növények nagy területeken, homogén módon borítják be a kiszáradt medreket, más faj nincs is köztük. Vastag, húsos, pozsgás leveleikben raktározni tudják a vizet. Egyéves növények, nyár végére kiszáradnak. Jellemzően az egyik évben a magyar sóballából, a következőben viszont a hegyes bajuszpázsitból van több, idén viszont mindkét növényből szépen fejlődnek a fiatal példányok. A két faj sok helyen együtt növekszik, nem különülnek el.
A növények színe a nyár előrehaladtával változik, most még a hegyes bajuszpázsit világoszöld levelekkel találkozhatunk, a nyár végére aranybarnává változik, míg a sóballa sötétzöldből vöröses színűre vált, majd az életciklusa végén feketére.
A sziki ballagófű is előfordul kisebb mennyiségben a Fehér-tó medrében, nagyobb tömegben inkább a felszáradó gyepi vízállások helyén láthatjuk. Hajtásai június közepén jelentek meg és nagyon gyorsan növekednek. Zöld, vaskos levelei és szárai később vörösesbarnára változnak majd.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
