Virágzó vidékünk

Megmentették a saját odúja fogságába esett szalakótát

Bükki Nemzeti Park Igazgatóság/Kleszó András
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság/Kleszó András
A fokozottan védett madarat a bálázózsineg sodorta bajba, ami minden évben számos madárfaj sok egyedének sérülését és pusztulását okozza.

Június végén a fokozottan védett szalakóta számára kihelyezett mesterséges fészekodúkat ellenőriztük a Bükkalján, Tard község határban. Az egyik odú tetejét felnyitva meglepetten tapasztaltuk, hogy a pár napos fiókák és egy tojás mellett az egyik szülő is az odúban tartózkodik és jöttünkre sem repül el. Nagyon hamar kiderült, hogy nem jószántából teszi ezt, hanem azért, mert nem tud a költőodúból szabadulni, írta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.

Tavaly, a szalakóták költése előtt mezei verebek használták az odút. Fészekanyagként műanyag bálázózsineget is bőven hordtak be a száraz fűszálak és a béleléshez használt madártollak, valamint gyapjúfoszlányok mellett.

A szalakóták által letaposott fészekanyagban található bálázózsineg tekeredett a fiókáit melengető madár jobb lábára, olyan szorosan, hogy képtelen volt elhagyni az odút. Gyorsan megszabadítottuk szorult helyzetéből, elvágva a zsinórt. A jobb csüdről csak alapos munkával tudtuk eltávolítani a műanyag szálakat. Madarunk érintett végtagja már kezdett elszíneződni, mert a zsineg teljesen bevágódva gátolta a keringést

– részletezték, milyen állapotban találták meg a védett madarat, és kiemelték, miután meggyőződtek róla, hogy tudta mozgatni a lábujjait, szabadon engedték. Szerencsére probléma nélkül elrepült és távcsővel kísérve az útját láthatták amint sikeresen landolt egy kerítésoszlopon.

Valószínűleg több napja az odú fogságában sínylődött. A fokozottan védett madarat a bálázózsineg sodorta bajba, ami minden évben számos madárfaj sok egyedének sérülését és pusztulását okozza.

Érkezésünkkor egyébként a fogságba esett madár párja az odúból ugrott el. Biztos, hogy fiókái mellett pórul járt társát is folyamatosan ellátta élelemmel. Most, hogy kiszabadult, már ketten hordhatják a táplálékot az örökké éhes fiókák számára

– tették hozzá.

A szalakóta természetvédelmi oltalom alatt álló, fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 500 000 Forint.

Állománya az Alföld egyes területein az utóbbi évtizedek odúkihelyezéseinek köszönhetően nőtt. A Dunántúlon igen ritka fészkelő, legtöbbször csak vonulási időben találkozhatunk vele ezen a vidéken. Vonulásakor igen nagy veszélynek van kitéve a vadászat miatt. Impozáns külleme és mérete miatt előszeretettel lövik a tőlünk délebbre található országokban.

Kapcsolódó
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik