A Közép-Európában pusztító Boris nevű ciklon nyomán kialakult szélsőséges jelenségek közül, az egyik legszomorúbb a tömeges fecskepusztulás volt. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság friss cikkében emlékeztetett: a hirtelen beállt szokatlan hideg és a tartós, viharos esőzés, amely napokon át lehetetlenné tette, hogy e kis testtömegű madarak táplálékhoz jussanak. Mint közismert, a fecskék repülő rovarokkal táplálkoznak, amelyek a hideg és az eső miatt eltűntek. De csak a levegőből.
A közlemény szerint a szeptember eleji csapadékos napokon a bükki hegyi réteken emiatt meglepő jelenség volt megfigyelhető; az eső intenzitásának enyhülésekor jó néhány füstifecske jelent meg, látszólag a „semmiből” és kizárólag azok fölött a vegetációfoltok fölött repkedtek igen-igen alacsonyan a szitáló esőben, amelyek a kaszálások során visszamaradtak. Feltűnő volt ezzel szemben, hogy a viszonylag nagy kiterjedésű gyepterület legnagyobb része, amely már ilyenkor rég rövidre van vágva, egyáltalán nem vonzotta őket, írták.
A szakemberek kíváncsiak voltak, hogy a „lábon hagyott”, látszólag már élettelenre száradt növényzet mit kínálhat számukra, fűhálóval „megmintázták” mind a lekaszált, mind a kaszálatlan területet. A fűhálózás módszerével ugyanis a gyepben található ízeltlábúakról, elsősorban rovarokról lehet mennyiségi adatokat gyűjteni.
Ez azt jelenti, hogy a júliusi és augusztusi kaszálások folyamán visszahagyott, elszáradtnak tűnő vegetációban sokkal nyüzsgőbb, fajgazdagabb és tömegesebb volt az élővilág, mint a kaszálást követően kisarjadt, rövid, „szép zöld” gyepben.
Felhívták rá egyúttal a figyelmet: ezért mindig érdemes belegondolni, hogy a viszonylag gyorsan lezajló gépi kaszálással a gyep élővilágának szempontjából milyen extrém változás következik be, méghozzá mennyire rövid idő alatt. Ugyanakkor ezt a pusztító hatást van lehetőségünk mérsékelni kaszálatlan foltok, sávok visszahagyásával.
