Letűnt világ emléke porlad a bozótban – írta a Délmagyar.
A Makó környéki tanyavilág a századforulón még igen népes volt. Az itt élő emberek sorsát a múlt század közepén az erőszakos téeszesítés pecsételte meg. A szebb napokra számos helyen még emlékeztetnek üresen álló, pusztulóban lévő épületek. Ezek egyike áll a Makó és Maroslele közti út mellett, a bicikliút közelében.
Szabó Imre újságíró, a Délmagyar munkatársa látványos fotósorozatot készített a tanyai iskoláról.
A 19. század végére jelentősen megnőtt a lakosság száma a földeáki műút és a Maros töltése közötti, Járandóknak nevezett területen. A határ külső peremén található tanyák nagyjából 8–10 kilométerre estek a várostól, így a gyerekek oktatása komoly nehézségekbe ütközött, mivel a környéken nem működött iskola. Erről írt egy 1983-as kiadvány, amely a makói tanyai oktatás múltját dolgozza fel. A városvezetés végül lépett, és 1894-re fel is építették az iskolát, ahol még abban az évben, októberben megindult a tanítás.
Eltűnőben a patinás intézmény
Az épület szinte teljesen leromlott állapotban van: az ablakok betörve, a tetőszerkezet meggyengült, több ajtó nyitva áll vagy már félig leszakadt. Belül régi bútorok, feltehetően könyvespolcok hevernek a padlón. A valaha színesre festett, mintás falak mára megkoptak és fakóvá váltak. A tanyaközösség nagyrészt kiürült, a kevés ott élő gyermek pedig már mind városi iskolákba jár.
Tanyai iskolák a szegények számára
Ahogy a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán olvasható, a pusztai, vagy más néven tanyasi iskolákat elsősorban a földeken dolgozó családok, különösen a mezőgazdasági munkások és cselédek gyermekeinek tanítása céljából építették. A tanyai iskolák szükségességéről először az 1791-es országgyűlésen esett szó, majd az 1825–1827 között tartott parlamenti üléseken is napirendre került a téma.
Mindezek ellenére a létrehozásuk jogi alapját csak később, az 1868-as népoktatási törvény fektette le: a 47. paragrafus kötelezővé tette, hogy azokban a községekben, amelyekhez a tanyák közigazgatásilag tartoztak, biztosítani kell az ott élő iskolaköteles gyermekek oktatását. Heves vármegyében már a törvény életbe lépése előtt is működtek hasonló iskolák – a legrégebbiek közé tartozott például az üveghutai (a mai Parádsasvár) és a kőkútpusztai intézmény, amelyek már az 1861/62-es tanév során is működtek.
Ahogy korábban írtuk enyészetté vált három meseszép kastély, melyekről döbbenetes fotók készültek. A Kristály Kastély, más néven Deutsch-kastély az egykori hatvani cukorgyár mellett áll, mára szellemtanyává változott. Egy elhagyatott balatoni szállodában a szobák bevetett ágyakkal még mindig ugyanúgy várják a vendégeket, ahogy azt évekkel ezelőtt elhagyták. Hajmáskér egykori építészeti csodája jelenleg megmentőjére vár.
Köszönjük szépen a cikkben szereplő fotókat Szabó Imrének.
