Miskolc vízimalmai évszázadokon keresztül fontos részei voltak a város gazdaságának és nem kevésbé városképének. A vízimalmokról meglétéről a 14. századtól vannak források. A malmokat a Szinvára telepítették, amelyek eleinte elsősorban egyházi tulajdonban voltak, de ez a monopólium később megszűnt, és a malmok többsége miskolci polgárok kezébe került.
A malmok tulajdonviszonyai, építésük, átalakításuk és megszűnésük az évszázadok folyamán folyamatosan változott, és a véglegesnek mondható malomrendszer a 18. századra alakult ki. A malmok elsősorban gabonaőrléssel foglalkoztak, de kendertörést és posztókészítést is végeztek. A Szinvára sorban „felfűzött” malmok a főmedertől elkülönülten, a patakból kivezetett malomárkokon működtek, írja a Wikipédia.
Az Urbex Hungary – Elhagyatott helyek nyomában csapata a napokban Miskolc peremén egy elhagyatott, néhai vízimalom maradványaira bukkant.
Valaha itt zakatolt az élet. A patak ereje őrölt, a falak között munka és remény zsongott. Ma már csak a csend maradt, és az idő nyomai a köveken. A Miskolc peremén megbúvó egykori vízimalom elhagyatva áll, mint egy elfeledett emlékmű. A természet visszavette, amit az ember épített – benőtt gyökerek, omladozó falak, rozsdás fogaskerekek mesélnek egy letűnt korszakról. Ez nem csak egy épület maradványa, ez egy időkapszula. Egy hely, ahol megállhatsz, és megérezheted, milyen törékeny az emberi alkotás, és milyen erős az emlék, amit maga után hagy
– írták a fotókhoz fűzött bejegyzésben.
Mivel nem csak a vasazóktól, azaz a fémgyűjtő lomisoktól, hanem a rongálóktól is tartani kell, a pontos helyet az urbex szabályaihoz híven nem árulták el, de az Urbex Hungary – Elhagyatott helyek nyomában csapat képgalériánkban látható felvételei önmagukért beszélnek.
Urbex fotókon keresztül bepillanthattunk Kádár János és a néhai állampárt lepusztult balatoni villájába, és azt is megnézhettük, hogyan lett szellemtanya a fényűző hatvani kastélyból. Megesett, hogy urbexesek jártak egy tanyán, lefotóztak egy Simsont, később el is lopták a motort.
