Baku, Azerbajdzsán fővárosa első pillantásra is meglepetést okoz, egyszerre mutatja meg több ezer éves múltját és a 21. századi modern építészet látványos eredményeit. Aki először érkezik ide, gyakran egy visszafogottabb, posztszovjet városra számít – ehhez képest felhőkarcolók, merész formájú kulturális központok, óriási parkok és gondosan felújított történelmi negyedek váltják egymást.
Így lett Baku gazdasági központ
Az Abşeron-félsziget déli csúcsán, a Bakui-öböl védett partján fekvő város évszázadokkal ezelőtt is fontos állomása volt annak az ősi kereskedelmi útvonalnak, amely Közép-Ázsiát kötötte össze Európával. A Kaszpi-tengeren átkelő áruk itt értek partot, majd innen indultak tovább a Kaukázuson át a Fekete-tenger, Isztambul vagy Anatólia felé.
A természetes kikötő és az állandó tengeri forgalom mellett egy másik tényező is kiemelte Bakut a térség városai közül: a kőolaj. Már a középkorban is ismerték és használták a környék felszíni olajforrásait, az itt kitermelt nyersanyag pedig évszázadokon át keresett árucikk volt Európában és Ázsiában egyaránt. Ez a gazdagság tette Bakut a Kaukázus egyik legfontosabb kulturális és gazdasági központjává.
Az Óváros, ahol még ma is zajlik az élet
Baku történelmi magja az Icherisheher, vagyis az Óváros, amely ma az UNESCO világörökség része. A 12. századi városfalakkal körülvett negyed szűk, macskaköves utcáiban sétálva könnyű elfelejteni, hogy néhány száz méterre már modern sugárutak és üvegpaloták sorakoznak. De ha magasba emeljük a szemünket, szinte mindenhonnan látszódnak a Láng Tornyok épületének hasábjai.
Az Óvárosban mindennapi élet folyik a lakóházakban, boltokban, teázókban és műhelyekben. Itt található Baku egyik legismertebb építménye, a 29 méter magas Szűz-torony, amelynek eredeti funkciója máig vitatott. Egyes feltételezések szerint védelmi építmény volt, mások szerint csillagvizsgáló vagy zoroasztriánus szentély. A tetejéről csodás kilátás nyílik a városra.
Szintén az Óvárosban áll a Shirvanshah Palota, a 15. századi uralkodók egykori rezidenciáka, melynek finom kőfaragványai, udvarai és pavilonjai jól érzékeltetik, milyen jelentős politikai és kulturális központ volt Baku a középkorban.
Lángok, ívek és modern építmények
Baku modern arculatát leginkább a 190 méteres Láng Tornyok határozzák meg. A három, láng formájú felhőkarcoló nemcsak a város szimbólumává vált, hanem utal Azerbajdzsán ősi tűzkultuszára is. Esténként a tornyok LED-fényei valóban lángnyelvekként világítanak, messziről is uralva a városképet. Siklóval lehet feljutni a tornyokhoz és a mellette fekvő Dağüstü Parkba, ahonnan csodás a kilátás a part mentén elterülő városra. A park legismertebb része a Mártírok sétánya, amely az 1990-es véres januári események és a hegyi-karabahi konfliktus áldozatainak állít emléket. Az örökmécses és a fekete márvány síremlékek őrzik az azerbajdzsáni függetlenségi harc hőseinek emlékét. A közeli mecsetet is az ő tiszteletükre emelték.
Hasonlóan meghatározó épület a Heydar Aliyev Központ, amelyet Zaha Hadid tervezett. A hullámzó, fehér formák teljesen eltérnek a megszokottól. A központ kiállításai és rendezvényei révén a város kulturális életének egyik legfontosabb helyszíne. A körülötte park zöldje még inkább kiemeli az óriási fehér épület vonalait.
Az Óváros körül halad a Forma-1-es verseny pályája, utazásunk előtt ért véget néhány nappal a futam, így a tribünök, a boxutca és sokféle kellék is az utcákon volt még.
A Kaszpi-tenger partján
A bakui mindennapok egyik központja a több kilométer hosszú tengerparti sétány. Parkok, kávézók, sportpályák és kilátópontok váltják egymást, miközben a város lakói és a turisták egyaránt itt pihennek meg. A sétányon kapott helyet a Mini Velence csatornarendszere és a Baku Eye óriáskerék is, ahonnan madártávlatból tárul fel a város és a Kaszpi-tenger látványa.
A belvárosban egyáltalán nincs lehetőség a tengerparti fürdésre, ez köszönhető az olajjal szennyezett víznek is, illetve a part kialakításának is. A város külső területein viszont megmártózhatunk a Kaszpi-tengerben – igaz, hogy az olajszag itt is jelen van.
Tűz, hit és hagyomány
Baku környékének egyik legkülönlegesebb látnivalója az Atashgah Tűztemplom, amely egy természetes gázforrás fölé épült. A zoroasztriánus szentély évszázadokon át zarándokhely volt, ahová Indiából és Perzsiából is érkeztek hívők. A templom ma múzeumként működik, és emlékeztet arra, hogy a „tűz földje” elnevezés nem csupán jelképes. 1998 óta az UNESCO világörökségi javaslati listáján szerepel, és Azerbajdzsán egyik legfontosabb turisztikai célpontja.
A város vallási örökségének fontos része a tengerparton álló Bibi-Heybat mecset is, amelyet a függetlenség visszaszerzése után építettek újjá, miután a szovjetek lerombolták a 13. századi épületet.
Múzeumok és modern városi élet
Baku múzeumai jól tükrözik a város sokrétegű múltját. Az 1967-ben alapított Azeri Szőnyegmúzeum nemcsak gyűjteményével, hanem új, szőnyegformájú épületével is figyelemfelkeltő. A Nemzeti Művészeti Múzeum és a Nobel Örökségi Múzeum pedig bemutatja, hogyan fonódott össze az olajipar, a művészet és a város fejlődése.
A modern városi élményt a Nizami Street, a Dəniz bevásárlóközpont és a számtalan kávézó, étterem teszi teljessé. Baku ma egyszerre történelmi város, kulturális központ és dinamikusan fejlődő metropolisz.
Korábbi cikkeinkben bemutattuk már a Baku környéki folyamatosan lángoló Égő hegyet és a holdbéli tájon bugyborékoló iszapvulkánokat is.
