Virágzó vidékünk

Mecseki zsákfalu a nyugalom szigete, ahol csak a természet hangja töri meg a csendet

Györkő Zsombor
Györkő Zsombor
Az aprócska települést festői környezet öleli körbe.

Egy apró zsákfalu a Mecsek északi lejtői között megbújó völgyben, festői természeti környezetben

Kovácsszénája, az apró zsákfalu, Baranya megyében, Pécstől 25 kilométerre, a Mecsek északi, észak-nyugati lejtői között található. A település megközelítése gépkocsival a legegyszerűbb, azonban Pécsről indulva közvetlen autóbusz járatokkal, Orfűről és Abaligetről akár gyalog, vagy kerékpáron is elérhető.

Jellemző rá a Mecsek északi oldalán ismert, a baranyai átlagnál hűvösebb, csapadékosabb hőmérséklet, illetve időjárás. A mérsékelten meleg nyarat enyhe tél követi. Az évi középhőmérséklet alig éri el a 10 Celsius-fokot.

Györkő Zsombor – akinek gyönyörű fotóit már több alkalommal bemutattuk portálunkon – Pécsen él, és évente több alkalommal tesz kirándulást Kovácsszénájára. Ha teljesen fel szeretne töltődni, ez a hely a legoptimálisabb hely a számára.

Van egy eldugott kis csöppnyi falu a Nyugat-Mecsek rengetegjében, nyugodt, csendes környezetben mégis annál többet ad az idelátogatónak. A falu határában található horgásztó pedig a természet szerelmeseinek a paradicsoma

– mutatta be Zsombor a nyugalom kis szigetét a Sokszínű vidék megkeresésére.

Az alábbi galériában található fotókon keresztül bebarangolhatjuk Mecsek lankái között megbújó piciny falut. 

24 fotó

A falu története

Elnevezése eredetileg Kovaczéna volt, melyet magyarosítani akarván előbb a Kőhalom, majd a Kovácsszéna elnevezés merült fel. A települést először az 1290-es pápai tizedlajstromban említik. 14. századi történeti források önálló plébániájával jelentős helynek tekintik. Az Árpád-kori település Szent Erzsébet eklézsiája révén az 1600-as évek végéig kiemelt szerepet töltött be környezetében. A török hódoltság alatt nem néptelenedett el, a felszabadító háborúk alig érintették az itt élő magyar népességet.

A 18. századi pestisjárványok a lakosságát tragikusan megtizedelték. A 19. század második felében legeltető társulatot, erdőbirtokosságot és tejszövetkezetet alapítottak. A 20. században működött itt az elemi iskolán kívül gazdakör, tűzoltó egyesület, sőt olvasókör is.

Az 50-es évektől a falu népessége egyre fogyatkozott és társadalmilag leszakadt. A rendszerváltásig szinte semmi fejlesztés nem érte el a falut. Az őslakosok nagy része elköltözött, akik maradtak, többnyire elszegényedtek. A 90-es évek óta egyre több csendre és nyugalomra vágyó keresi meg letelepedési szándékkal a páratlan természeti adottságokkal büszkélkedő települést.

Kovácsszénája kincsei

A falu a kezdetektől fogva egészen napjainkig az egyik legősibb település-struktúrával alakul, a telkek és a rajtuk álló épületek szabálytalan elrendezése alakította ki a halmazos településszerkezetet, mely nagyban meghatározza a faluképet. A település nevezetessége az imént említett halmazos településszerkezet.

A faluközpontban található a fotógaléria, időszaki kiállítások várják a látogatókat. A horgásztó mellett az Orfűi patakba torkolló állandó vízfolyások háborítatlan élővilága, érdekes földtani képződmények, forrás, barlang várja a turistákat. A falu feletti domboldalban bújik meg a padokkal, tűzrakóhellyel kiépített Árpád-kori kőfejtő.

A közelmúltban bemutattunk egy fiatal hölgyet, aki életet álmodott az elhagyatott faluszéli öreg házba, valamint bemutattuk Tolna ékszerdobozát, az alig 40 fős falut.

Kapcsolódó
A valaha volt legszebb falu, ahol megállt az idő kereke
A falucska olyan, mintha egy képeslapból lépett volna elő.
Olvasói sztorik