A Káli-medence hangulatos tájának legnagyobb települése a nyugalmat árasztó Kővágóörs, amely a hozzá tartozó Pálköve településrésszel egészen a Balaton-partig nyúlik. Pálköve egy, az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején kialakult a nyári hónapokban élő, a téli időszakban elhagyatott üdülőtelepülés.
A község nagy vonzereje a nevében is megjelenő kő. Az itt fekvő kővágóörsi kőtenger számos kirándulót vonz évről évre a területre, ahogy a település határában fekvő XII. századi rom, az Ecséri templom festői szépségű maradványa is. Emellett Kővágóörs barátságos utcáin sétálva számos népi építésű lakóházat és kisnemesi kúriát csodálhatunk meg.
Györkő Zsombor – akinek gyönyörű felvételeit már több alkalommal bemutattuk – ezen a településen tett kirándulást, ami szó szerint a nyugalom szigete.
A Káli-medence egyik picinyke varázslatos kis falujában jártam, ami a Kopasz-hegy alatt terül el. A hegytetőről fantasztikus látképet kapunk a faluról, ahol érdemes egy sétát is tenni, hiszen teljesen magával ragadó
–vázolta fel a Sokszínű Vidék megkeresésére Zsombor, hogy mit jelent számára a Kővágóörsön tett látogatás.
A Káli-medence kapuja
Kővágóörs az 1984-ben tájvédelmi körzetté nyilvánított Káli-medence déli kapujának tekinthető. Egy jó másfél kilométeres partszakasza és partközeli településrésze, Pálköve révén Balaton-parti település is egyben, de magát a falut alacsony dombok választják el a tótól.
A közvetlenül határos települések: észak felől Köveskál, északkelet felől Zánka, kelet felől Balatonszepezd, délkelet felől Révfülöp, délnyugat felől Balatonrendes és Salföld, nyugat felől Kékkút, északnyugat felől pedig Mindszentkálla és Szentbékkálla.
Kővágóörs története
Eredete a honfoglalásig vezethető vissza. Nevének utótagját onnan kapta, hogy a terület az Örs nemzetség szálláshelye volt, míg a településnév előtagja a helyi kőtenger kőanyagának malomkő készítésére való felhasználására utal. A térségben több egykori mosó-forrás lelhető fel, Köveskálon, és Kővágóörsön is építettek mosóházat. A 19. században épült létesítmény közösségi színteret nyújtott az itt mosó helyi asszonyok számára.
Kanyargós utcáin díszes házak sorakoznak
A lakosság évszázadokon keresztül felhasználta a kőtenger tömbjeit, a helyben fejtett vörös homokkőből kivételes szépségű kerítéseket emeltek. Az épületek leglátványosabb eleme a nádtető, mely alapanyagát a Balaton nádasa biztosította. Az ősi falu képét a jellegzetes tornácos, hosszú házas elrendezésű, mezőgazdasági termelésre berendezkedett parasztporták határozták meg, melyek gyakran csűrrel kerültek lezárásra. A település és a táj arculatában jelentős szerepet játszanak a lakosság által állított út menti keresztek, feszületek.
Kővágőörs több millió éves kőtengert rejt
A Kővágóörs mellett a hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványa Európa-szerte híres geológiai érték.
A jelenség eredete egy ritka geológiai képződmény, a Pannon-tenger megkövesedett homokturzása. A kőtenger jelenlegi felszíne feltehetően csak a holocénben alakult ki. A kovásodott kőtömbökön látható egyes mélyedéseket és az üregeket gyökérnyomokként értelmezik a szakértők, amelyek az akkori talajtakaró lepusztulását követően alakultak ki a tömbök felszínén, A jellegzetes szélmarásos formák: sekély szélbarázdák, erősen lecsiszolt, sima, mázas felszínek.
A rendkívül kemény kvarchomokkőtömbök ellenállnak a felszíni pusztításnak. Mint valami megkövesedett nyáj, úgy sorakoznak a tömbök Kővágóörs és Szentbékkálla közelében.
A századfordulón még nagy területű kőhátak mai maradéka a védett salföldi, szentbékkálli, kővágóörsi kőtenger. A kövekbe a szél és víz kis barlangokat, tavacskákat formált. Színes moha, zuzmó, boróka, galagonya és szeder, apróbb fácskák adják meg a táj hangulatát.
A közelmúltban bemutattuk a valaha volt legszebb falu, ahol megállt az idő kereke, valamint bemutattunk egy nógrádi falut, aminek az értékeiről és szépségeiről gyönyörű fotók mesélnek.
