Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Vas vármegye délnyugati szegletében fekszik, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, és munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.
Különleges tájegység vizes élőhelyekkel, patakokkal, dimbes-dombos lankákkal, nagy erdőkkel és hirtelen előbukkanó völgyekkel.
Mi másodjára kirándultunk a vidéken a család négyötöd részével. Győr felől megközelítve az Őrséget különösen szép látvány, mikor elérjük az erdős lankákat. Néhány éve Ispánkra látogattunk el, és akkor találkoztam először azzal a meglepetéssel, hogy egy sík területen haladva, hirtelen egy völgyben találom magam, ahová enyhe szerpentinen kell leautóznom. Igazán gyönyörű vidék.
Most délebbre tartottunk, Szentgyörgyvölgy felé, csak úgy, csavarogni, falvakat, házakat nézni. És sosem gondoltam volna, hogy egy klasszikus Hofi viccben találom magam. Történt ugyanis, hogy eldumáltuk az időt, és elfejeltettem lekanyarodni Magyarszombatfánál (az Őrségben a településnevek is mesebeliek) és néhány perc múlva már a szlovén határt jelző táblára lettem figyelmes, majd arra, hogy a határ másik oldalán valóban magasabb minőségben készült el az országút. Érezhető volt a különbség, ahogy átléptünk Szlovéniába…
De az apró intermezzo után már újra a hatalmas, határmenti erdősáv szélén haladtunk és Velemér községnél rá is kanyarodtunk az Árpád-kori templomot jelző útra, nem is sejtve, hogy milyen kis csodát találunk majd.
A veleméri Szentháromság-templomról azt írja az információs tábla, hogy zömökségében Árpád-kori. A jellemzően „keletelt”, kora gótikus stílusjegyeket hordozó egyhajós templom középkori állapotában maradt fenn. A veleméri falképsorozat a templom festőjének, Aquila Jánosnak az első ismert műve 1377-78-ból. A Radkersburgból származó művész a Bibliából és a szentek életéből vett jeleneteket festette meg, láthatjuk például Szent Miklóst, az Angyali üdvözlet jelenetét, és az apostolok alakjai is feltűnnek.
De jó állapotban maradt fenn a lelkeket mérlegelő Mihály arkangyal képmása is: jobbjával kardot emel magasra, és baljában tartja a mérleget, aminek mindkét serpenyőjében az ítéletre váró alak ül, hogy a menny és pokol erői megküzdjenek érte.
Az épület azért kapta a fények temploma nevet, mert úgy tájolták, hogy az év során a nap mindig megvilágítja valamelyik freskót. A legenda szerint a freskók jeleneteire, szintjeire azok ünnepnapján süt rá a nap. Szentháromság vasárnapján a keleti szentélyablakon keresztül a kelő nap sugara megvilágítja a szentháromság szimbólumát.
A templom a 17. század közepétől protestánsokhoz került, majd 1733-ban lett ismét katolikus használatban. A falfestményt a reformátusok lemeszelték, de egyes vélemények szerint épp így tudott ellenállni a beázásoknak és később ezért lehetett még az eredeti színeket megőrizve is helyreállítani bizonyos részleteket.
Az elhagyatott templomot a magyar művészettörténet számára Rómer Fóris fedezte fel 1863-ban Gózon Imre református lelkész ajánlására. A falképek teljes restaurálására csak 1968-ban került sor. Azért is különösen értékesek ezek a freskók, mert azokat nem festették újra, csak leoldották róluk a fehér meszet és konzerválták őket, így azok ma is eredeti szépségükben láthatók.
Különleges hely, egyedi műemlék, magával ragadó szakrális élmény, egy igazi időutazás. A veleméri templom mellet az erdő kezdődik, ahogy vele szemben is. A gondnok néni elmondása szerint itt álltak valamikor a falu házai is, de a török pusztítását egy sem élte túl, ahogy a lakói közül is csak alig egy tucatnyian maradtak az erdőben elbújva.
Ők építették fel az új falu első házait ott, ahol ma is él az őket követő sokadik generáció.
A Hanságban is rejtett kincsként bújik meg a Rába mellett az Árpád-kori templom és írtunk öt különleges, alig ismert magyar templomról is. Erdélyben pedig tehénistállónak használták az 500 éves templomot.
