Van egy falu a Székelyföld peremén, ahol az emberek a szalonnát a templomerődben tárolják. Ahogy mondják: Székelyderzs éléskamrája ez.
Az unitárius településnek mintegy 1800 lakosa van és megközelítőleg negyedórányi autóútra fekszik Székelyudvarhelytől.
.
Az interneten sok információt találhatunk a faluról, de arról szinte semmit, hogy ezen a kis településen mennyire erős a hagyományőrzés.
Aki nem ér oda időben, egy hetet várnia kell
Székelyderzsben évszázados tradíciót őrizve a mai napig a templom bástyájában tartják a szalonnát. Minden hét szerdáján kora reggel a harangozó nyitja a kaput. A falu apraja-nagyja ekkor nem imakönyvet, hanem bicskát és kosarat szorongatva indul a templomba.
Van, aki viszi a szegére akasztani, más pedig szel a sajátjából, ha éppen kell otthonra. Aki pedig nem ér oda szerdán reggel, annak egy hetet kell várnia, hogy újra szelhessen szalonnájából.
A helyiek úgy tartják: mindig kell szalonnának lennie a szegen, mert akkor mindenre jut erő és energia. Van mit adni az unokáknak, ha látogatóba mennek, de van mivel ízesíteni a töltött káposztát, vagy dúsítani a tojásrántottát.
Együtt él a faluval a történelem
Az UNESCO világörökségi listáján is szereplő erődtemplomban a technikai fejlődés évezredében jól megfér egymás mellett a 800 éves építészeti emlék és a több évszázados szalonnatárolási örökség. Ahogy a falubeliek jellemzik: Székelyderzsen a történelem együtt él a faluval.
A fallal övezett templomudvaron terményes hombárok – ottani szóhasználattal szuszékok – is találhatók: a falu gabonáját tartják a ládákban, melyre a családok neve van ráírva. Természetesen itt is tudja mindenki, melyik a sajátja.
Film Székelyderzs éléskamrájáról
Fazakas Szabolcs – a Székelyföldi Legendárium alapítója – jó hat esztendeje „Székelyderzs éléskamrája” címmel készítette 42 perces dokumentumfilmjét, amely túl azon, hogy turistacsalogatónak is kiváló, egyben régi és ma is élő hagyományokat tár a nézők elé. A film több fesztiválon nyert díjat, és számos turisztikai kiállításra is elvitték, hogy ezzel is népszerűsítsék a Székelyföldet.
Az alkotó egy évig dolgozott a filmen. Forgatott télen, a disznóvágások idején, tavasszal, nyáron és ősszel is. Akik megszólaltak, mindannyian megemlítették, miért fontos számukra a szalonnatárolásnak ez a különleges módja. Akadt, aki azt hangoztatta, hogy az éléskamrának használt bástya a legideálisabb hely arra, hogy a levegő megfelelően átjárja a szögekre akasztott füstölt szalonnát.
