Baranyi Andrea és Vezendi László egy séta alkalmával pillantották meg mostani otthonukat, az 1940-es években épült mendei házat. Barátaik akartak a faluban házat venni, és ők is velük tartottak szemrevételezni a terepet.
Első látásra szerelem volt, de mivel az ingatlant lakták, a szerelem plátói maradt. Andreában azonban nyomot hagyott a „találkozás”, így attól kezdve rendszeresen bújta az apróhirdetéseket, és minden mendei eladó házat figyelt. Egyik sem volt az igazi.
Egy év múlva, 2009-ben Andrea legnagyobb örömére végre meghirdették a szerelemházat. Augusztus utolsó napján meg is történt a kulcsátadás.
Az épület nem volt tökéletes állapotban, mikor megvettük. Különösebben nem vizesedett, a hátsó falon azonban volt egy nagy repedés, mintha kettétört volna. Sok átalakítani való is akadt rajta, de igyekeztünk megtartani a ház jellegét, és kihasználni a vályog előnyös tulajdonságait
– mesélte Andrea a Sokszínű Vidék megkeresésére.
Mint fogalmazott, falakat bontottak, nyílászárókat cseréltek, és kicserélték a teljes tetőt. Ez utóbbi ugyan nem volt annyira sürgős, a régi tető is kibírt volna még néhány évet, de nem szeretett eljátszani a gondolattal, hogy a félméteres sárfödémben mennyi minden lehet.
Emlékszem, ott álltunk októberben: négy vályogfallal, tető nélkül, és egyszer csak elkezdett esni az eső. Én pedig sírtam, nem tagadom. De aztán elállt és barátok segítségével tető alá hoztuk a házat még a tél beállta előtt
– emlékezett vissza a kezdetekre.
Párja – aki egyébként épületautomatika technikus – mindenhez ért, így a házon rajtuk és a családon, barátaikon kívül nem dolgozott szakember. Mindent maguk csináltak.
Lassan, de biztosan haladtunk, mára teljesen belaktuk. Volt teljes víz és villanyvezeték csere, gázzal és vegyes kazánnal fűtünk, valamit van egy kandallónk. Sajnos az első ablakok műanyagból vannak, ezért már kaptunk is a fejünkre, de akkor amikor a házat vettük erre futotta, és a kényszer nagyúr. Nem mondom hogy megbántuk, nincs vele semmi problémánk. De mégiscsak műanyag. Mindenhol máshol fa ablakokat és ajtókat építettünk be.
Andrea és László 2004 óta alkotnak egy párt. Büszkék arra, hogy minden megtalálható a házban, ami a modern kor szüleménye, és ami megkönnyíti az életüket, mégis nagyanyáink korát idézi.
A háznak van egy saját illata. Mikor hazaérek és belépek, mélyen beszippantom és tudom, hogy megérkeztem. Nem dohos és nem vizes, ez egészen más, valami leírhatatlan. Az otthonunk hűvös melegséget ont magából, ami feltölt bármilyen nehéz nap után
– mondta.
10 év alatt rengeteg dolgot elvégeztek, de még nagyon sok munka áll előttük is. Mire a végére érnek, kezdhetik az elejéről, de nem bánják.
Nagy a terület, ahol rengeteg mindent lehetne még csinálni. Most üres a tyúkudvar is, de egyszer újra benépesül.
Addig ott a két kutya, Molly és Bolha, hétvégére pedig a gyerekek is hazamennek, zsivajtól hangos a ház.
Mende csodaszép hely, 7 dombon épült mint Róma. Imádjuk. Amióta itt élünk, nem voltunk nyaralni. Valljuk, hogy az életünk egy vidéki turizmus. Nagyon sok barátot szereztünk az utóbbi egy évtizedben
– tette hozzá Andrea.
Mivel a körzethez tartozó szakrendelőben dolgozik, így nagyon sok ember problémájával szembesül nap, mint nap, ezért létrehozta a Mende Monda Mindenkinek Facebook-csoportot.
Segítjük egymást, adományokat gyűjtünk rászorulóknak, vagy csak egyszerűen összejövünk egy kis beszélgetésre. Összetartó közösség vagyunk. Sosem bántam meg, hogy otthagytuk a kispesti panelt. Mende tökéletes választás volt
– zárta szavait.
Kiemelt kép: Baranyi Andrea
