A legfrissebb adatok szerint 126 fő lélekszámú Balatonhenye a Balatontól légvonalban 8 kilométerre, közúton 11 kilométerre északra, a Monoszlói-medenccében a Henyei-hegy keleti lábánál fekvő település, melyet délről Köveskál, nyugatról Monostorapáti, északról Kapolcs, délkeletről Monoszló határol.
Ez a terület a Balaton-felvidék egyik legrejtettebb völgye, áthaladó útja nincsen, de még a két itt található zsákfalu, Monoszló és Balatonhenye között sincs közúti összeköttetés.
A falu csak közúton közelíthető meg: a Balaton felől a 71-es főútról Révfülöpnél vagy Zánkánál letérve Köveskálon át, ahonnan a 7313-as útból kiágazó 73 126-os út vezet Balatonhenyére.
A településen több szép, 18-19. században épült népi építészeti emléket találhatunk: a volt Kenessey-ház boltíves, mellvédes, törpeoszlopos tornáca 1844-ben épült, de hasonlóan szép a volt Körösényi- és az Ágoston-féle ház is. A falu az év nagy részében maga a nyugalom szigete, nyáron azonban itt is felpezsdüll az élet.
Főként a természetjárók körében kedvelt a településen található öt, önálló vizű kráter-tó, amelyek közül a legnagyobb öt hold kiterjedésű. A tavakban főként kárász található. A tavakat a vadászok is szívesen látogatják, mert kitűnő vadkacsázó helynek tartják.
A hegy oromzatán látható egy meredek sziklasor, amelyet a nép a “törökök halálának” nevez, mert a legendák szerint egy török csapatot a magyarok ide szorítottak és azok kénytelenek voltak leugrani és így lelték halálukat. A sziklasor alatt valóban találtak az ásatások során török fegyvereket, ékszereket.
Ha pedig az emberfia tavasszal csöppen bele a henyei nyugalomba, olyakat lát, mint Josef Jordan. A fotós megmutatta már a Sokszínű vidék olvasóinak Monoszlót, Salföldet, Kapolcsot és a Badacsonyt is, ezúttal pedig Balatonyhenye idilli hangulatáról készített gyönyörű felvételeket.
Kiemelt kép: Josef Jordan
