Osztrák, finn és magyar tudósokból álló csoport lenyűgöző következtetésre jutott abban a kérdésben, követnek-e a kisebb növényekhez hasonlóan nappali és éjszakai ciklust a fák. Fizikai változásokat rögzítettek két nyírfára irányított lézeres szkennert használva, amelyek az éjszakai alvás jeleit mutatták. A nyírfaágak végei tíz centimétert is lehajoltak az éjszaka vége felé.
A tudósok az egyik fát Finnországban és a másikat Ausztriában vizsgálták, számolt be róla májusi számában a Frontiers in Plant Science szaklap. A fákat egymástól függetlenül figyelték meg a szoláris napéjegyenlőség idején, hogy a hasonló hosszúságú éjszaka biztosítva legyen a növények számára. A fák ágai elkókadtak a hajnal közeledtével, majd pár óra múlva visszaálltak eredeti formájukba.
A kutatók úgy gondolják, hogy ezt a „leengedő hatást” a fák belső víznyomásának csökkenése okozza, amely jelenséget turgornyomásnak nevezik. Éjjelente napfény hiányában a fák képtelenek fotoszintetizálni. Valószínűleg konzerválják az energiát azáltal, hogy az ágaikat pihentetik, melyek egyébként a nap felé fordulnának.
A tanulmány sokat elárul a fák vízhasználatáról, ami nagyban segíthet az éghajlatváltozás és az időjárás erdőkre gyakorolt hatásának megértésében.
Ez egy nagyon egyértelmű jelenség, ami a fa minden pontján tapasztalható. Ilyen minőségben korábban még senki sem figyelte meg, mi magunk is meglepődtünk a változásoktól
– mondta a News Scientistnek Zlinszky András, a tihanyi Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.
A csapat az előttük álló időben lézeres kezelés alá von más erdei fajokat is, amik kimutathatják a cirkadián ritmust.
Biztos vagyok benne, hogy más fáknál is alkalmazni tudjuk majd a módszert
– tette hozzá Zlinszky.
Kovács Ádám
