Mint azt megírtuk, 2021. október 31-én a miskolci a Szentpéteri kapui temetőben lelőttek egy ott bóklászó szarvasbikát. Az eset megosztotta a közvéleményt, pro és kontra záporoztak a vélemények a világhálón. A Minap az ügy hátteréről készített összefoglalót.
A Miskolci Önkormányzati Rendészet jelzése alapján a megyei kormányhivatal Vadászati- és Halászati Főosztályának illetékes munkatársát telefonon értesítették a szarvas megjelenéséről, aki a rendészeket a rendőrséghez irányította. Ők járőröket küldtek ki, akik kiérkezve biztosították a helyszínt, majd értesítették a területileg illetékes vadásztársaságot a veszélyes vad kilövéséről.
Ebben az esetben tehát A területileg ulletékes vadásztársaság bevonásával Minden esetben egyébként ez a hivatalos eljárási rend.
Egy állat altatólövedékkel való elkábítása nem egyszerű feladat. Jó eséllyel több órát kellett volna várni az altatást elvégző szakember megérkezéséig, azt pedig nem tudhatta senki, a szarvasbika mikor “zavarodik meg”? A vadállatok ugyanis nincsenek hozzászokva az emberhez, tartanak tőle, menekülnek előle, ezért is kérdés, milyen okból tűrte a kilőtt dámbika a temetői tömeget.
Az illetékes vadász arra jutott: a hosszú várakozási idő és a temetőben tartózkodó embertömeg miatt a dámszarvasbikát elkábítani nem lehet, az altatólövedékes megoldás sok kockázatot rejt magában, ezért az egyedüli lehetséges megoldás, a vad kilövése volt.
A vadmentés iszonyú nehéz és bonyolult feladat. Megértem persze, hogy aki a Bambit látja a szarvasban, annak másként csapódik ez le, de hasonló esetben a lehető leggyorsabb, mindenki számára a lehető legkevesebb problémával, stresszel járó megoldást kell választani. És ez a rendőrség és a hivatásos vadász megítélése szerint a vad elejtése volt
– nyilatkozta a portálnak Földvári Attila, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa.
