A dél-amerikai indiánoktól származó walipini az üvegház és a pince keveréke, vagyis a kettő pozitív tulajdonságait ötvözi. Kihasználhatjuk vele a pince, vagyis a föld szigetelőképességét, nyáron hűt, télen pedig fűt. Viszont, mivel a teteje átlátszó, a nap fényét és melegét is hasznosíthatják a cseperedő növények. Az üvegháznál megoldandó problémát jelent télen a melegítése, nyáron pedig adott esetben a hűtése, ezt a walipininél a természet megoldja, de legalábbis erősen rásegít, kiegyensúlyozottabb marad a hőmérséklet minden évszakban.
Építése kevesebb alapanyagot igényel, így olcsóbb és környezetbarátabb is, mint egy hagyományos üvegház. A karbantartása is egyszerűbb, jóval kevesebb időt jelent az átlátszó részek takarítása. Az erősebb szél, jégeső is kisebb kárt tud okozni, ami egy föld feletti építmény esetén mindig rizikósabb.
Viszont munka azért ezzel is van, főként azért, mert a walipini helyszínéül szolgáló gödör nem „képződik” magától…
A walipiniben, ha nem is maguk a növények „örökké termők”, de szinte egész évben élvezhetjük a különböző friss zöldségeket, salátákat, terméseket, előnevelhetjük a palántákat saját magunknak a következő szezonra, folyamatosan biztosíthatjuk családunk kedvenc vitaminforrásait a piaci árnál alacsonyabban és vegyszermentesen.
Walipini építés – előnyök, buktatók, tapasztalatok
Walipini építésébe vágott bele Radnai Katalin és férje is, akik nemrég költöztek vidékre, de – gyakorlatilag kezdőként – azonnal belevetették magukat a gazdálkodásba és úgy tűnik, egyáltalán nem megy rosszul nekik. Katalin mesélt a Sokszínű Vidéknek a walipini építésével kapcsolatos tapasztalataikról és emellett egy kis betekintést engedett az életükbe is.
Hogy jött a földbe süllyesztett üvegház ötlete?
„2018 decemberében költöztünk ki vidékre a férjemmel, előtte mindketten jórészt városban laktunk. A gazdálkodás nem állt teljesen távol tőlünk, de jórészt ez mindkettőnknél gyerekkora vezethető vissza. Számomra kb. 8 évesen maradandó élmény szüleim telke, ahol a földből kihúzott, kicsit még homokos újhagymát rágtam és a fejem fölé emelve toltam a talicskát, mert máshogy még nem ment és ahol este a kertben zuhanyoztunk le a napmeleg vízben szalonnasütés után. Férjem Zalában kukoricát kapált, krumplit szedett és segített a ház körül a rokonoknál. Felnőttként két kezdő, botladozó emberként nekivágtunk 2019 tavaszán egy több éve gazosan, parlagon heverő hátsó kertnek. Párom rotakapával felvértezve túrta a terepet, én pedig potyogattam mögötte a magokat és együtt lestük, ahogy egyre nagyobbra nőnek. Élmény volt minden pillanata és egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy teljesen a természet részévé válva egyre kiegyensúlyozottabban élünk. Ennek is köszönhető, hogy az első éves kishitű egyharmad megművelt területet a következő évben kibővítettük és mostanra kb. 800-1000 m2-en termeljük magunknak a zöldségeket.
Amint beleszippantottunk a vidéki életbe, egyre fontosabbá vált az újrahasznosítás és az önellátás megvalósítása. Imádok mindent elrakni, befőzni, amit anyutól örököltem, de szerintem, sokan egyetértenek velem abban, hogy a saját elrakott paradicsom-paprikából decemberben egy jó lecsót csinálni utánozhatatlan élmény. Nyilván, ekkora területen nem tudunk tökéletesen önellátóvá válni, de amit lehet, szeretünk magunk megoldani. Szerettem volna a palántanevelést is jobban megtanulni, egyrészt anyagi megfontolásból – 200 palántánál már szemmel látható összeget jelent -, másrészt egyre fontosabb lett, hogy vegyszermentesen tudjunk mindent előállítani. A családi béke érdekében nem akartam a lakás összes fellelhető napos részét palántázásra használni, így Édesanyámtól 2019 nyarán kapott fóliában próbálkoztam tovább és egyre nagyobb sikerrel jártam. Sajnos, a nyílt területen a szél nem a barátunk és egy olcsóbb típusú fóliasátor nem bír sokáig ellenállni az időjárás viszontagságainak. Idén tavaszra eljutottunk oda, hogy belső támasztók nélkül a régi fólia már összeroskadt volna.
Őszintén szólva, egyszerű matematika indult elsőre, hogy egy új hasonló fólia kontra ásunk egy gödröt, amit befedünk valahogy – melyik éri meg jobban… Nagyjából innen indult a walipini jellegű építményünk tervezése, hiszen ennek a hőháztartás miatt sokkal több előnye van. A férjem az összes üres papírt telerajzolta mindenféle verzióval és végén megszületett a győztes.”
Házilag készült, mennyi ideig tartott a tervezéstől az első „kapavágáson” keresztül a teljes elkészültéig?
„Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan párom van, aki mostanra hozzám hasonlóan hasonlóan a vidéki élet szerelmese lett, így élvezettel állt neki. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy megígértette velem, egyelőre új ötlettel nem állok elő, ahol egy újabb 10 köbmétert kell kilapátolni, de szerintem, ez érthető.
Merthogy ez az alapja. Ezzel indul a folyamat. A mélysége 120-130 cm között mozog, a lényeg hogy fagyhatár alatt legyen. Mivel nálunk homokos a talaj, ezt az követte, hogy kiásás után azonnal körbe kellett deszkázni – biztos, ami biztos -, melyet 80 cm mélyre leásott oszlopok tartanak a sarkokban és a hosszú oldalaknál középen is. Ezek a faanyagok egy 60 éves lebontott pajta maradványaiból maradtak meg, amit többek között így sikerült újrahasznosítani. Ezután jött a tetőszerkezet készítése, amit 5x5cm-es stafni fából hoztunk össze.
A telepítésnél fontos volt, hogy a gyomosodást megakadályozzuk a környezetében, hiszen polikarbonát borítás mellett nem fér el a fűnyíró, a fűkasza pedig félő, hogy felsértené, ezért a földre fólia került, melyre nehezéknek régi – szintén a pajtáról bontott – cserepeket raktunk, majd arra ismét egy réteg fólia és arra vékony homokréteg. Erre még szeretnénk mulcsot szórni, így bízunk abban, hogy hosszú időre gyommentesen tudhatjuk majd a területet. Önmagában nem szeretem a műanyag használatát, főleg a kertben, azonban a vízelvezetés itt most nagyon fontos volt és sajnos, más megoldást nem találtunk a víz ilyen jellegű távoltartásának.
Ezután a kb. 70-80 cm magas váz szerkezetre polikarbonát lapokat erősítettünk, mely a napfényt átengedi, így melegíti a helyiséget, de légkamráinak köszönhetően tovább bent is tartja a hőt. Átmeneti megoldásként vékony OSB lapokkal csavaroztuk le. Tulajdonképpen, ha valakinek úgy engedi ideje, akkor nagyságrendileg egy hét alatt kivitelezheti, ennyi volt nálunk is a ráfordított idő, amit elszórtan, idő és időjárás függvényében kb. 2 hét alatt hoztunk össze. Az a véletlen műve volt, hogy éppen húsvétra elkészült, de amióta kiköltöztünk, azóta húsvétra nálunk már szinte hagyomány, hogy valami kerthez köthetőt kapok.”
Milyen nehézségekkel találkoztatok a kivitelezés közben?
„Azt gondolom, hogy ez minden esetben élethelyzet és hozzáállás kérdése is. Amióta vidéki életbe vágtunk, megváltozott az életfelfogásunk és úgy érzem, az egésznek ez igazán lényege. Ha valaki maga akar termelni és a természettel együtt élni, akkor hamar megtanulja a türelmet és a körülmények elfogadását, hiszen nagyon sok mindennek ki vagyunk szolgáltatva, amit sokkal jobban teszünk, ha elfogadunk, ezáltal hosszú távon a nehézség is más értelmet nyer, mivel sok esetben nincs ráhatásunk. Amennyiben van, akkor pedig tenni kell érte vagy ellene. Tenni azért, ami nekünk fontos. Legyen az újrahasznosítás, vegyszermentes termesztés, önellátás, vagy bármi. Fontosnak tartom, hogy az ember mindig tudja, mit miért tesz és annak mi lesz a „hozománya” a későbbiekben. Nyilván, a 10 köbméter föld kitermelése közben az ember fárad, de amikor novemberben a saját salátáját tudja enni a melegházból, akkor valahogy minden a helyére kerül.”
Milyen költségekkel kell számolni, ha valaki saját maga fogna neki?
„A mai világban, amikor az árak minden tekintetben az egekben vannak, bátorítok mindenkit arra, hogy gondolja végig, mi az, ami rendelkezésre áll, mi az, amit úgyis el akar bontani, mi az, ami nem túl szép, de használható, mert elképesztő költségeket lehet megtakarítani ezzel a hozzáállással. Természetesen, ritka az az egybeesés, amikor mindent otthon megtalálunk, de nekünk ennek az álomnak a megvalósításához mindössze 10 darab 4 méteres 5×5-ös stafni fára, 7 darab 1×2 méteres polikarbonát lapra és nagyságrendileg 300 darab vegyes méretű csavarra volt szükségünk. Szerencsére, minden mást megtaláltunk itthon régi megmaradt anyagokból. A másik, amit fontosnak tartok átgondolni, hogy mikor, miből, mekkorára van szükség. Biztos vagyok benne, hogy ennek a többszörösét is be tudnám lakni, azonban ez a jelenlegi 2×4 méteres kis álom helyiség számunkra meghozza a kívánt boldogságot.”
Milyen növényeket fogtok benne nevelni?
„Kettős célja volt, az egyik hogy a palántákat – paprika-, paradicsom- és virágpalántákat – magunk tudjuk előállítani, a másik, hogy legalább ősszel és nagyon kora tavasszal legyen friss saláta, retek, minden hidegtűrő zöldségünk. Éppen ezért nagyon izgatottan várjuk, hogy a melegházba vetett paprika, paradicsom esetleg ad- e termést majd még novemberben… A férjem lelkesedése abban is megmutatkozik, hogy már keresi a fűtési megoldást, amit, ha minden jól alakul, gyertyával és kövekkel egész ügyesen meg tudunk majd oldani, így magamat ismerve biztos, hogy decemberben is próbálkozni fogok például salátával, retekkel…”
