A hagyomány szerint Ócsán a XIII. század elején Franciaországból ide települt premontrei szerzetesek honosították meg a szőlőművelést. Ekkor jelentek meg a szőlő feldolgozásához, tárolásához szükséges építmények is.
Az Öreghegynek nevezett részen (mely maximum csak néhány méteres emelkedőt jelent a település többi részéhez képest) már a 17. században biztosan műveltek szőlőt, itt helyezkedik el az egyedülálló pincesor is.
A mintegy 150 darab, a 18. századtól kezdődően épült pince mezőgazdasági műemlékegyüttest alkot, megvédendő értéket a tájban.
A pincesor felé indulva csak közel egyforma, egy irányba néző, hosszúkás nádtetőket látunk a föld felett. A pincék a nyeregtetők alatt, a földbe vájva sorakoznak viszonylag sűrűn egymás mellett.
A túlsó oldalukon feltűnik a pince bejárata, a gádor, a másfél-két méter széles, fokozatosan süllyedő hordógurító pincetorok, majd a föld alatt, négy-hat méter mélyen maga a bortároló pinceüreg. Vannak egyágú pincék, illetve többágúak is, melyek az anyapince mellett egy vagy két mellékággal egészülnek ki.
A pincék létrehozását a löszös talaj tette lehetővé, mely négy-hat méter vastagságban teríti az alatta hullámosan fekvő homokot. Ezt a löszt nagyon finom, jól tapadó részecskék alkotják, melyeket a szél rétegesen halmozott fel. Kevés meszet és vas-oxidot tartalmaz, az utóbbi sárgára festi, ezért hívja a nép sárgaföldnek, ha a mész nagyobb mennyiségű benne, akkor kékesszürke színű. Olyan szilárd, hogy sok helyütt csákánnyal is nehezen bontható.
A pinceépítés a fúrómesterek irányításával haladt, akit öt-hat munkás segített, általában mindig a gazda családtagjai vettek részt a munkálatokban. Egy pince elkészítése egy hétig, tíz napig is eltartott.
Állandó hőmérsékletük a mélységtől és az évszaktól függően 6-12 fok, csak egy-egy család borkészletének tárolására volt bennük hely.
A pincesor melletti séta után érdemes ellátogatni a középkori román stílusú református templomhoz, a mellette levő tájházhoz, nagyon kirándulásra pedig a láprétekben gazdag Ócsai Tájvédelmi Körzet területére mehetünk.
Ócsa vonattal és busszal is könnyen megközelíthető Budapestről, viszont a pincesort csak egy nagyobb gyaloglással érhetjük el a vasútállomástól vagy a buszmegállóktól. Autóval az Inárcs felé haladó úton a falu végén jobbra kell befordulni egy homokos földútra, ahol hamarosan megpillanthatjuk az első pincéket.
