A Szabó család kézműves története akkor kezdődött, mikor Tapolca egyik városrészébe, az egykor különálló községbe, Diszelbe költöztek. Ott megvolt a hely a műhelynek, de kézi barkácsgépeken kívül nemigen akadt komolyabb gépük, mikor egy asztalos csoportban elindult egy megosztós játék, aminek az egyik díja egy eszterga gép volt, ezt pedig sikerült megnyerniük.
Az esztergályos munkába az apa kezdett bele, de már szinte totyogós kisfiúként követte őt fia, Milán is. A családi páros történetéről mi is beszámoltunk néhány éve, most pedig felkerestük az ifjú tanoncot, hogy mi is történt vele és mesélje el ő, hogyan varázsolta el a fa világa.
Milán már nagyon korán a szerszámok közelébe került. Édesapja elmondása szerint gyakorlatilag mióta játékot fogott a kezébe, a legnépszerűbbek között ott sorakozott a játékkalapács, fúró, csavarhúzó és más szerszámok.
Apa mesélte, hogy egy teraszépítés során nagyjából ebben a korszakban került először a kezembe igazi kisgép is. Az akkus fúró kint maradt az építés során, én pedig végig fúrtam a gerendákat, léceket
– mesélte Milán, akit nem kellett hívni a műhelybe sem, ment ő magától.
Mentem mindig apa után, mert nagyon érdekelt, hogy mi folyik ott, egy varázsbarlang volt számomra a garázs
– mondta az ifjú, hozzátéve, hogy bátran és magabiztosan nyúlt minden szerszámhoz, természetesen az apai tanácsokat, tanításokat megfogadva, és épp ezért komoly balesete nem is volt, az apró vágások, karcolások pedig az esztergályos munka velejárói.
Milán első önálló munkája egy faváza volt, az első családi ajándék pedig egy közös munka az édesapjával: a macskának készítettek kaparófa.
Volt egy időszak, amikor madáretetőket készítettem, a gyújtósnak szánt feldarabolt fával játszadoztam, illesztettem, szögeltem, abban az éveben vagy 30 madáretető lógott kint a fáinkon
– mesélte nevetve.
Milán később még egy saját kis találmányt is alkotott, mikor nagy divat lett a peonza-őrület hatására a pörgettyűzés. Készített egyet magának a műhelyben, és a végére egy tollrugót tett, így mikor megtekerte és föntről ledobta a földre, akkor nemcsak pörgött, hanem sokat pattogott is a játék.
Arra a nem is olyan egyszerű kérdésre, hogy mi a legvonzóbb egy ifjúnak a fában, a fa megmunkálásában Milán azt felelte, hogy neki ez egy gyermeki érdeklődésként indult, követte az édesapját, érdekelte a sok gép, szerszám, szerette, ahogy hullik a forgács és eleinte csak hobbiként élte meg az egészet, majd mikor tudatosult benne, hogy ez egy hivatás is lehet az életében, komolyra fordult a dolog.
Ehhez a szakmához összetett képességekre van szükség, kell egy nagyfokú alkotóvágy, művészi érzék, jó térlátás és persze kézügyesség, a többi pedig a szorgalmon, a sok-sok gyakorláson múlik. Milánnál pedig mindezek a tulajdonságok szépen harmóniába kerültek.
A családi műhely és a munkájuk küldetése is az, hogy aki az ő termékeiket veszi meg, az minden érzékszervével élvezze az alkotást, ezért nagyon figyelnek a részletekre. Illatos olajokat használnak és olyan balzsamokat is, melyek a tapintás élményét emelik ki. Több mint 10 éve esztergálnak, eleinte maguknak és ismerősöknek, és öt éve fordult komolyabbra a dolog, azóta vállalkozásként működnek.
A mai világban sajnos egyre ritkább, hogy a fiatalok a két kezükkel kezdenek el alkotni, szerelni, barkácsolni valamit, ahogy Milán, aki számára azonban egy percig sem volt kérdés, hogy faipari vonalon tanul majd tovább.
Veszprémbe járok a Táncsics Mihály Technikumba faipari képzésre és milyen érdekes, hogy ugyan az a szakmai oktatóm, Sanda András, aki apának volt. Mivel nekem nagyobb a szakmai tapasztalatom, mint egy átlag tanulónak, több feladatot tudnak rám bízni. Hétfőtől péntekig kollégistaként élek, szombaton a műhelyben dolgozom, délután pedig a barátnőmmel vagyok. Most kell is a sok munka, mivel épp jogosítványra gyűjtök
– tette hozzá mosolyogva Milán.
Pályaválasztásnál a szülei beszélgettek arról, hogy nehogy azért induljon el a famunka, asztalos, esztergályos vonalon, mert ők erőltették, de Milán elmondta, hogy egyáltalán nincs erről szó egyszerűen örömből csinálta mindig is és már az első pillanattól kezdve teljesen belemerült a fa világába.
Diszeli faesztergályosok nevű weboldaluk van és ahogy Milán is mondta, az újabb generációk már telefonnal a kezükben élik az életüket, de az idősebbek is rendszeresen használják a közösségi platformokat, így apukájával ők is ezen az úton alakították ki a maguk marketingösvényeit. Legújabban már a Tik-Tok-ra is készítenek videókat. Mert mind mondták: a munka egyik legnehezebb része a piac kialakítása.
Milán már nem csak egy segéd az apa műhelyében, hanem egy igazi családi csapatról van szó, ahol bizony az idősebb Szabó kikéri az ifjabb Szabó véleményét is bizonyos munkafolyamatokban. Sőt, a gyerek kreativitására és logikai érzékére, meglátásaira egyre gyakrabban tud támaszkodni az apa egy-egy munka során.
Sokat beszélgettünk a jövőről apával, aki szeretné, ha tovább tudnám vinni a kis vállalkozásunkat, amit én is nagyon szeretnék, de azt is mondta, hogy nem bánná, ha kicsit másfelé is kacsingatnék, mint a mesebeli fiú, aki szerencsét próbál külföldön
– zárta gondolatait Milán, akivel még biztos találkozunk a jövőben, mikor egy szép fatárgyat szeretnénk vásárolni.
