A növény kékes-lilás színét egy úgynevezett antioxidáns-színezék, az antocianin okozza. Ez a természetes eredetű vegyület megtalálható például a céklában, a vöröskáposztában és egyes szőlőfajtákban. A kék húsú burgonya egészségügyi biztonsági szempontból nem problémás, semmiféle káros hatása nincs a szervezetre, sőt védi a sejteket egyes agresszív vegyületektől. További előnye a kékhéjú fajtáknak, hogy a burgonyabogár kevésbé kedveli.
Kapcsolódó anyag >>> Ültess édesburgonyát és egyél sokat belőle
A lila krumplinak több fajtája létezik
Akárcsak a nálunk ismert krumplinak, egy közös vonásuk van, hogy mindegyik Dél-Amerikából származik, amiben oly formán nincs semmi meglepő, hogy a nem lila krumplik is. Külsőre csak egy kicsit lilásabb mint egy barna héjú krumpli, félbevágva azonban már jól látszik a különbség. A organnikuskert oldalán két elkészítési módot ismertetnek: Csináltam belőle egy laza krumplipürét és megsütöttem héjában. Olyanokat írnak róla, hogy hamarabb elkészül mint a hagyományos krumpli, de én úgy tapasztaltam, hogy ez inkább csak a sütésre igaz, a főző ideje ugyanannyi volt mint bármilyen krumplinak. A sütés és főzés közti különbség még egy dologban nyilvánult meg markánsan, a színben. A főzött krumpli vesztett a lilaságából, olyan szürkés-lilás lett, a héjában sültet viszont minden Újpest drukker örömmel pakolná a tányérjára.
Svájci kék
Megnyúlt tojásdad, vagy megnyúlt hengeres, nagy méretű gumókat nevel, a hús belül egyöntetű sötét lila színű, a héj stabil állapotában sötét szürkéslila, vagy feketéslila.-írja a lilaburgonya szakportál A szemek nagyon sekélyen ülnek, így a pucolási veszteség minimális, a gumók alakja is egységes, könnyű vele dolgozni. Viszonylag magas szárazanyag tartalma miatt a lila burgonya chips egyik kedvelt alapanyaga. Salátának a kisebb burgonyák jól használhatóak, krumplipürének finom, de az extrém földöntúli-sötétkék szín csak a bátrabbakat nem riasztja el.
Perui lila
Közepes, vagy nagy méretű megnyúlt-hengeres krumplikat nevel közepesen mélyen ülő szemekkel, kívül feketéslila héjjal. A hús színe gyönyörű, márványozott lila színű, az íze kifejezetten kellemes, gesztenyére, illetve mogyoróra emlékeztető. Közepes szárazanyagtartalmú, és bár jó minőségű chips és más olajban sült burgonya készíthető belőle, mégis inkább salátákhoz, hidegtálakhoz, mindenféle főtt burgonyából kiinduló körethez és ételhez ajánljuk. Alakja tipikus kifliburgonya, salátákban szeletelve nagyon látványos.
A Facebook “Legyél önellátó, legyél szabad” csoportjában is találtunk egy megosztást a kék burgonyáról (Blaue Elise), a véleményeket ITT olvashatjátok.
Az egyik legkedveltebb burgonyás csemege a chips, melyet otthon is könnyedén, kiváló minőségben elkészíthetünk. A burgonyachips nagyon jól használható tálaláskor díszítésre is.
A lilaburgonya portál szerint a legjobb minőséget a Perui lila és a Skót-felföldi vörös, illetve a Svéd kék és a Maja hajnal adják. A chipsnek való, közepes méretű burgonyákat alaposan megmossuk, majd megszárítjuk. Háztartási szeletelő géppel hosszanti metszetben 1-2 mm vastagságú szeleteket készítünk belőlük, melyeket forró olajban, kis adagokban sütünk ki. Amennyiben lábasban készítjük, akkor közepes lángon hevítsük az olajat addig, amíg a bele lógatott chips nem kezd el rögtön gyöngyözni.
Ha kéznél van egy jó olajsütő (fritőz), akkor azt 190 C-ra állítsuk be. A krumpli szeleteket csak egyesével dobáljuk bele az olajba és egyszerre csak kisebb adagokat süssünk, különben a szeletek összetapadnak és nem lesz ropogós a chips. Sütés közben párszor keverjük meg az anyagot, majd egy szűrőkanállal, vagy fritőzkanállal szedjük ki egy konyhapapírral bélelt edénybe. Akkor kell a chipseket lehalászni, amikor még szép színesek, de már keményre sültek, kopogósak. Még melegen sózzuk meg. Ezután már csak arra kell figyelnünk, hogy ne együnk egyszerre túl sokat… Nem lehet abbahagyni.
