Hazánkban háromezernél is több település található. A leghosszabb nevű a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, Jászberényhez közel található Jászfelsőszentgyörgy, a legrövidebb nevű települések pedig Ág, Bő, Őr és Sé, mindössze két betűből állnak, így leírásukba biztosan nem fárad el senki keze.
Vannak átlagos, megszokott, nem kirívó településnevek, mint Gyula, Várpalota, Sárospatak, ezek nevét és jelentését is értjük, ám ezeken túl hazánk bővelkedik a vicces, furcsa, érdekes nevű településekben is, melyeket hallva, olvasva olykor fülig szalad a szánk.
Vannak tárgyat, testrészeket, állatot, jelzőt, rossz és szép dolgokat, pajzánságot nevesítő települések, vannak nagyon régi nevek és olyanok is, amik két község összeolvadásával születtek, és semmi értelmük sincs. A paletta színes.
Mi most ebből a színes palettából, érdekes településnevekből szemezgettünk.
Pördefölde
Nem, nem a hobbitok vidékén, hanem a Zalai-dombság területén, a Göcsejben található Pördefölde község Zala vármegyében. Első írásos említése 1389-ből származik, ekkor Perdefeld alakban írták. 1589-ben összesen 13 ház állt itt, ma teljes népessége 52 fő.
Iklódbördőce
Iklódbördőce község Zala vármegyében, a Lenti járásban. Legközelebbi város Lenti, ami mintegy 4 kilométernyi távolságra fekszik. A mai falu régen két részből állt. A nyugati oldalon Kerkaiklód, a keletin Bördőce községrészeket találjuk. Eredetileg önállóak voltak. 1938. február 24-én egyesítették a két kisközséget és a Bördőceiklód nevet kapta az összevonás után. 1939-ben újabb névmódosítás eredményeként az Iklódbördőce nevet kapta. A település előtagja, az Iklód az Ikol ősi magyar személynév -d képzős származéka. A Bördőce feltehetően a szláv brzdo, azaz domb elnevezésből származik.
Iklód 1334-ben egyházas hely volt, templomát Szent Márk tiszteletére szentelték. 1703-ban mindössze 7 család lakta a települést. Ma a teljes népesség 242 fő.
Gávavencsellő
Gávavencsellő nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, az Ibrányi járásban. A korábban önálló Gáva és Vencsellő települések egyesítésével jött létre. A Tokaj és Nyíregyháza turisztikai térség része. Az egykor önálló települések közül Gáva ma a keleti, Vencsellő pedig a nyugati településrészét képezi.
Gáva az eredetére nézve egyike e környék legrégebbi településeinek, már 1304-ből származnak írásos emlékek a pápai tizedlajstromban, nevének eredete kétes. Valószínűleg az I. István által alapított szabolcsi várispánság birtoka volt.
Vencsellő szintén egyike a legrégibb szabolcsi településeknek, a XI-XII. században keletkezett. Nevét az 1067. év körüli időkben Wensellev alakban írták.
Ma a teljes népesség 3359 fő.
Kemendollár
Kemendollár község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban. A nevének a dollárhoz a világon semmi köze, ugyanis Kemend és Ollár települések egyesítésével jött létre 1895-ben, mai neve a két településnév összevonásából keletkezett. Kemend neve a szláv eredetű kámeny (kő) szó magyar „d” képzővel ellátott változata lehet, az Ollár pedig valószínűleg francia eredetű személynévből származik (franciául az „aulard” szó hentest jelent).
A település északnyugati részének, Ollár, első említése 1292-ből való, lakói nemesek voltak. A délkeleti rész, Kemend első említése pedig 1328-ból származik. Ekkor már állt a település határában egy vár, amely a törökök idején fontos szerepet játszott a védekezésben. Mindazonáltal a két települést a törökök pusztításai felszámolták.
Az aprófalu a vármegye északi részén, a Zala folyó partján fekszik. Teljes népesség 475 fő.
Markotabödöge
A település szintén azok közé tartozik, amely két település összevonásával jött létre. Markotabödöge község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Csornai járásban. A mai községet a Keszeg-ér szeli ketté, a korábban önálló Markota község a vízfolyástól délkeletre, Bödöge pedig attól északnyugatra volt.
1161-ben III. István magyar király Nyáry Lőrincnek adta Bedegh néven a települést, Markota pedig 1222-ben Péter ispán birtokában volt. Hosszas csatározások után a két község a győri Székeskáptalan birtokába került, majd 1609-ben egyesítették a két községet.
Teljes népessége 507 fő.
Ököritófülpös
Ököritófülpös nagyközség Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Mátészalkai járásban. Ma a település egésze a Szamos bal partján fekszik, a folyó szabályozása előtt azonban csak a mai Ököritó és Mácsa településrészek estek a bal parti oldalra, Fülpös a túlparton terült el.
A mai település három falu -Ököritó, Fülpös és Mácsa összeolvadásából keletkezett. 1950-ben egyesült Fülpös Szatmárököritóval, ekkor kapta az Ököritófülpös nevet, a helybeli lakosság azonban még ma is külön községként tekint a két településrészre, Mácsa pedig már korábban elnéptelenedett és Szatmárököritó része lett.
Ököritó neve határrész nevéből vált településnévvé. Eredetileg olyan helyet jelölt, ahol az ökröket itatják: ökör+itó (itató). Az utótag egyesek szerint az iszik ige i- csonka tövének (vö. i-ttak) egyszerű -t műveltető képzős alakjából való melléknévi igenév. Mások az itató összevonásának tekintik.
A Fülpös helynév puszta személynévből ered. A községnév mai alakja az egyházi latin Philippus személynévből fejlődhetett ki: Filippüs > Filipüs > Fülpös.
Teljes népesség 1774 fő.
Rinyabesenyő
Ez a falu sem arról nevezetes, hogy az itt lakók folyton nyavajognak. A község Somogy vármegyében, a Nagyatádi járásban található, Nagyatádtól délkeletre, a Rinya patak völgyében fekszik. Rinyabesenyő neve először az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben tűnt fel, tehát már ekkor egyházas helynek számított.
Teljes népesség 208 fő.
Egyházasdengeleg
Egyházasdengeleg kisközség Nógrád vármegye délkeleti részén található. A középkorban a vármegyének ezt a részét, amely a váci püspökséghez tartozott, Kisnógrádnak nevezték. A falut a Bér- (a középkorban Dengeleg-) patak osztja hosszában ketté.
Egyházasdengeleg neve ilyen alakjában csak 1905-től hivatalos. Azelőtt majd ezer esztendőn át Dengeleg volt a neve. Az elnevezés alapszava a dinga, denga, dinka szó, amely szláv eredetű és egy piros szőlőfajtát jelöl. Az első elnevezést a patak kaphatta, méghozzá a honfoglaló magyaroktól, s jelentése: patak, amelynek partján denga nevű szőlősök vannak. Ejtése, hangalakja: Dengelegy. A patakról kaphatta nevét a település, s azt megőrizte egy évezreden keresztül.
Teljes népesség 393 fő.
Apácatorna
Bármilyen hihetetlen, a település nem arról híres, hogy szent asszonyok testmozgást végeznek. Apácatorna község Veszprém vármegyében, a Devecseri járásban, a Torna patak völgyében.
Az eredetileg Torna nevű község első fennmaradt okleveles említése 1317-ből való, de valószínűleg a 13. században alapították. A török hódoltság idején elpusztult, és a 18. század közepéig lakatlan volt. Benépesülése után nemesi falu lett. 1908 óta hívják Apácatornának. Nevét a Marcal folyó mellékvizéről, a Tornáról, illetve a somlóvásárhelyi apácakolostorról kapta, amelynek egyik birtoka volt.
Teljes népesség 141 fő.
Makkoshotyka
Makkoshotyka község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Sárospataki járásban. Miskolctól közúton körülbelül 80 km-re északkeletre, a tokaj-hegyaljai borvidéken található. A település a 12. század második felében jött létre. A Tatárjárás Magyarországon idején már szőlőtermesztő vidék volt, mert feljegyzések szerint a tatárok elől a borospincékben kerestek menedéket a lakosok. 1262-ben V. István adományozta egy Hugka nevű vitéznek, az ő nevéből ered a „Hotyka” név.
Mai teljes népesség 783 fő.
