Hazánk egyik legszebb és legkülönlegesebb téli madárvendége, a zord északi telek elől dél felé húzódó csonttollú, akiknek a látogatása hosszú éveken át elmaradt. A legutóbbi nagyobb inváziójuk 2013-ban volt, ami sok madárbarát és madarász naplójában egy fontos időpontnak számított. Aztán teltek az évek, és a csonttollúak kereken egy évtizeddel később jelentek meg újra Magyarországon.
A csonttollú nevét a másodrendű evezők végén található élénk, hosszúkás, viaszfényű lemezkéiről kapta. Csapatosan mozog, röpte gyors, a seregélyekre emlékeztet. Roppant bizalmas madár. A csapatok a városok, a települések fáit használják pihenőhelyként, majd tovább reppennek azokra a fákra, amik kedvelt eleségüket rejtik. Ilyenek többek között a nyugati ostorfa, melynek előszeretettel dézsmálják a sötétbarna színű terméseit.
A csonttollúak az északi térségekből érkeznek hozzánk az inváziós években. Ennek a háttérben az állhat, hogy az adott évben nagyon jól sikerült a költés, sok fióka lett, de más környezeti hatások miatt viszonylag gyorsan elfogyott a táplálék jelentős része, és ilyenkor ez a jó költéssel felszaporodott állomány délebbre húzódik
– nyilatkozta Orbán Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője a Sokszínű vidék megkeresésére.
A tavalyi év utolsó hónapjaiban, az országban több helyen is feltűntek egyedei, megfigyelések szerint kelet-nyugati irányba, a középvonaltól, azaz Dunaújvárostól északra.
Nagyobb egyedszámból álló csapatokat a budapesti városligetben figyeltek meg a madarászok és a madárbarátok, ahol a csonttollúakat szinte mágnesként vonzotta az ostorfák adta betevő.
A svéd kollégák már jelezték szeptember tájékán, hogy számítsunk Európa középső-, délebbi részein csonttollú invázióra, mert nagyon sokat láttak akkor ott északon mozogni. Vártunk is rá, be is következett, de azért jelentősen elmaradt a nagyobb inváziós évektől, mert nincsenek jelen az ország egész területén
– részletezte, hogy pontos számadatok nélkül arra lehet következtetni, mivel az ország több részéről nem érkezett megfigyelés, hogy ez nem egy jelentős invázió.
Az MME Monitoring Központjának vannak olyan felmérései, amik majd pontos adatokat szolgáltathatnak arról, hogy az idei szezonban milyen egyed számban voltak jelen a csonttollúak. Az adatok feldolgozása azonban csak az év második felére készül el.
Egyedszámuk még változhat, abban az esetben, ha egy nagyon szigorú, kemény tél következik be északon. Azonban ezek az inváziók jelenleg úgy tűnik egyre ritkábbak, és egyre kisebb mértékűek, merthogy a klímaváltozása, a klíma melegedése a messzi északon is hat, sőt ott még szélsőségesebb. Miért is jönnének le ezek a madarak, amikor tőlünk északabbra, akár ezer kilométerre ugyanolyan jó táplálkozási lehetőségük van
– összegezte Orbán Zoltán, hogy mi okozza a csonttollúak inváziójának az elmaradását.
A megfigyelések szerint az inváziós madárfajok, jelen esetben a csonttollúak megjelenésére főként az emberek lakta településeken lehet leginkább számítani. Minél nagyobb a település, annál valószínűbb az ottani megjelenésük, ennek oka pedig a táplálékforrásban keresendő.
Különösen a nagyvárosokban előszeretettel ültetünk olyan fákat és egyéb növényeket, amik azokat a bogyókat termik, amiket ők szeretnek fogyasztani, amivel táplálkoznak. Ilyen Magyarországon idegenhonos fajként a nyugati ostorfa, aminek a bogyós termése az egyik kedvenc táplálékukat jelenti. Ez a fa szinte csak városokban, azon belül is csak a nagyvárosokban van. A másik fontos eleségük a borostyán termése, amit szintén nagyon kedvelnek
– részletezte, hogy miért is a városok, a települések vonzzák ezt a tetszetős kinézetű madarat.
A csonttollú rendkívül csinos megjelenésű, ritkán látható, mint magas észak madara, csapatban mozog, ami szintén nagyon látványos, hangja pedig hihetetlen jópofa.
Ezt a fajt mindig megnézi az ember, nagyon kedvelt, nagyon várt madár, ezért is örültünk az őszi hírnek, hogy újra inváziós év lesz. Bíztunk benne, hogy hátha lehet majd bárhol látni hazánkban. Azonban a jelenlegi megfigyelések alapján nem lesz olyan erős inváziós év, mint ami előfordulhatna, amit szerettünk volna és vártuk
– foglalta össze Orbán Zoltán.
Az inváziós fajok közül nem csak a csonttollú az, ami hazánkban jelen lehet. Ilyen többek között a különleges csőrrel rendelkező madár a keresztcsőrű is.
A keresztcsőrű és a csonttollú inváziós évek őszi téli időszakában fordul elő országszerte. Nem inváziós években egyetlen egyet nem lehet jóformán látni belőlük. A legutóbbi nagyobb keresztcsőrű invázió 2006-2007 környékén volt. A keresztcsőrű nagyon kis létszámban fészkel Magyarországon, de ezek alapvetően a messze észak vagy a magas hegyek madarai
– avatott be egy másik különleges kinézetű madár hazai jelenlétébe.
A keresztcsőrű speciális élőhely igényű madár, mivel csőre keresztbe áll ezért a fenyőtobozokban található magok jelentik a fő táplálékát. Éppen ezért ennek a madárfajnak – éppen úgy, mint a csonttollú esetben – a megjelenésére főként a településeken lehet számítani, ahol a táplálékát nyújtó örökzöld fenyők nagy számban jelen vannak. Csőrszerkezete egészen különleges és egyedi, az alsó és a felső káva hegye egymást keresztezi, nevét is erről kapta.
Az alábbi galériában a csonttollúakról készült felvételek tekinthetőek meg. A fotókat Horváth Edit, Mészáros Kata, Potozky László készítette.
A címlapfotót Potozky László készítette.
