A Magyar Rodeo és Western Sport Egyesület 2008 óta ápolja a bikarodeó hagyományait. Az elnök Katona Szabolcs 34 éves fiatalemberként tapasztalt sportoló, bár ma inkább szervezője a bemutatóknak, az egyik sportcsatornán pedig televíziós szakkommentátora a versenyeknek. Őt kérdeztük arról, mi is a bikarodeó? Sport, állatkínzás vagy szórakozás?
Hogyan lesz valaki szerelmese a western lovaglásnak és a bikarodeónak?
Hobbiból és kedvtelésből. Engem nagyon fiatalon megérintett ennek a szele.
Hol ismerte meg a sportágat?
Eleinte filmekből. Huszonévesen volt alkalmam Németországban és Olaszországban személyesen megízlelni a bikarodeók hangulatát. Olaszországban egy amerikai származású öreg cowboy adta meg a végső lökést, tőle tanultam a legtöbbet.
Versenyzett?
Igen. 2005-től rodeóztam, de egyszer olyan szerencsétlenül estem le a bikáról, hogy több helyen eltörött a lábam. Három év kihagyás következett, de nem tágítottam a sportág mellől: versenyeket, bemutatókat szervezek.
Sokan őrültnek tartják a bikára ülő embereket. Valójában mi ebben az élvezet?
Elmondhatatlan. Valami adrenalin bomba, semmivel sem helyettesíthető érzés. Ha az ember rászokhat valamire, erre nagyon könnyen, mert fantasztikus.
Hányan szoktak rá az országban?
Egyesületünknek 20-25 tagja van, köztük western lovasok is. 8-10 ember csinálja ma profi szinten a bikarodeót nálunk, örömünkre egyik társunk 2012-ben megnyerte az Európa-bajnokságot.
Meddig kell ülni a versenyen a bikán?
Nyolc másodpercig kell kitartani a bika hátán, s ha ez megvan, pontoznak a bírák. A pontok felét kapja a rodeós, a másik felét a bika.
Kell ismerni a bika természetét?
A nézését meg a járását, a csípőjének – a farának – a ringását mindenképpen. De komolyra fordítva a szót: nem mindegy, milyen stílusban üli meg az ember a bikát, és az sem mindegy, milyen erőben van az állat. Ez nagyon fontos a 8 másodperc során.
Sokan azt tartják, a bikarodeó egyenlő az állatkínzással.
Egyszer meghívtuk a Fehér Kereszt Állatvédő Liga szakembereit a bikarodeóra. Megtekinthették a bemutatót, és azt is, milyen körülmények között tartjuk az állatokat. Kaptunk egy szakvéleményt: csináljuk csak nyugodtan, a mi tevékenységünk nagyon távol áll az állatkínzástól. Ők is látták: amelyik bika ugrál – vagy szaknyelven szólva bakol -, azt nem kötelességből teszi, hanem élvezetből. Az pedig nem állatkínzás.
Ön tart bikákat?
Jelenleg 3 állat saját bikám van. Egy 3 és egy 6 éves kiváló teljesítményre képes, a harmadik nem vált be. Őt igyekszem majd elcserélni.
Min múlik a bika teljesítménye, magyarán az, mit produkál a rodeón?
Genetika kérdése az egész. Tudni kell, hogy az állatok nagy része másfél-két éves korában a vágóhídra kerül, húsukat az üzletben veszik meg az emberek. A bikarodeóra alkalmas állatoknak viszont legalább 3 évesnek kell lenniük, s akkor is alaposan meg kell nézni, mennyire élénkek, milyen a vérmérsékletük. Kevesen élik meg közülük ezt a kort, így nehéz válogatni. Van egyébként sok, amelyik tényleg csak húsmarhának jó.
Veszélyes a bikarodeó?
A laikusnak igen, a versenyzőnek nem annyira. A bikán van egy kötél, amit egy kézzel lehet fogni. Arra kell vigyázni, hogy a kapaszkodó kéz oldalán és ne a másikon dobjon le a bika. Ha a kéz beragad, akkor baj lehet. Nagyokat minden „konstrukcióban” lehet esni. Arra kell ügyelni, hogy a bika az esés után ne lépjen az emberre. Az végzetes is lehet.
Mik a tapasztalatok? Kinek szurkolnak a nézők? A bikának vagy az embernek?
Szerintem ki-ki válogatja. Egy bika 800-1000 kiló, egy rodeós maximum 80-100 kiló. Az arányokból eredően nyilván mi egy ki-ki harcban veszítenénk. A rodeón azonban a hangzavar miatt ember legyen a talpán, aki megmondja, kiért szorítanak a nézők.
Hol láthatja a bikarodeókra kíváncsi közönség egyesületük bemutatóit?
Hévizgyörkön évente legalább egy alkalommal rendezünk western rodeót, de felkérésre hazánk bármely részén tartunk bemutatót. Ez annál is fontosabb, mert kis csapatunk tagjai az ország szinte minden szegletéből verbuválódtak.
Köszünjük a fotókat a „Camino Fotónak”, azaz Bányai Attilának.
