A vakond jól úszik, a vadmacska és a nyuszt a fák tetején élte túl az áradást, írta a Híradó.hu.
Néhány emlős fajnak problémát okozott ugyan a medréből kilépő Duna, de a természetvédelmi terület ökoszisztémájának jót tett az áradás.
A nemzeti park jelentős része két töltés között elterülő hullámtér. Itt a legtöbb faj és élőhely jól tolerálja az időszakos áradásokat, sőt, az itteni élővilág igényli is, hogy legyenek ilyen elöntések
– emelte ki a a portál érdeklődésére Parrag Tibor, a Természetmegőrzési Osztály vezetője.
Míg az ember félelmetes katasztrófaként éli meg az árvizeket, a Duna–Dráva Nemzeti Park természetvédelmi szakemberei áldásként említik az áradást.
A kilencszáz centis víz extrém magas volt ugyan, ráadásul töltések közé szorult, nem tudott úgy elterülni, mint két-háromszáz évvel ezelőtt, de ez nem okozott ökológiai kárt, nem kellett állatokat menteni
– hangsúlyozta Parrag Tibor, aki kifejtette, hogy ősz elején már alacsony a biológiai aktivitás.
A költés, fiókanevelés, utódnevelés zömében lezajlott, így az áradás nem tett tönkre madárfészkeket, partifecske üregeket, de egyes emlősfajoknak kellemetlenséget okozott.
A kollégáim például találtak fára fölszorult vadmacskát, amely általában kibírja, túléli az ilyen helyzetet, mivel a vadon élő állat biológiai programjában benne van, hogy pár napot fán kell tölteni táplálkozás nélkül, mikor nem tud vadászni
– magyarázta Parrag Tibor, majd hangsúlyozta, hogy ökológiai szempontból az egyed esete lényegtelen, mindig a populáció számít. Kiemelte, hogy kiszelektálódhat az a vadmacska, amelyik nem tud kihúzni pár napot éhen a fa tetején, mert lesz olyan, amelyik ezt kibírja és ennek az állatnak az utódai is tudni fogják, hogy kell az áradást túlélni.
Az marad életben, amelyik jobban tud adaptálódni a környezetéhez. Ez nem biztos, hogy a legerősebb, lehet, hogy pont az, amelyik legjobban viseli az éhezést, jól úszik vagy a legtömörebb a bundája
– részletezte, és kiemelte, hogy a töltések nemcsak a szarvasok vagy vaddisznók menekülőhelyei. A vadmacskák és a nyusztok jól elvannak ilyenkor a magasabb tölgyfákon egy darabig, lehet, hogy még zsákmányolni is tudnak ott ezt-azt.
Amikor elönti élőhelyét a víz, több száz métert is képes megtenni, amíg elér egy olyan magaslatot vagy töltést, ahol kihúzza, amíg levonul az ár.
A holtágakban, ártéri tavakban, mélyedésekben felhalmozódott víznek köszönhetően pedig kiváló ívóhelyek lesznek a természetvédelmi területen jövőre.
A természetvédelmi szakember, aki rámutatott arra is, hogy amióta szabályozták a Dunát, az egyre magasodó hullámtéren lévő erdők száradoznak. Az árvizek hatására azonban emelkedik a talajvíz szintje, ez a puha fás liget erdők fajainak például a fűzfáknak és nyárfáknak kifejezetten jót tesz.
