Aki fix munkaidőben dolgozik, annak sok esetben gondot okozhat a különféle ügyintézés, mivel általában ott is ugyanabban az időben tartanak nyitva. Jobb esetben kivehetünk egy-két óra szabadságot is, szigorúbb helyeken egy teljes napot elveszítünk. Vannak viszont olyan szituációk, amikor törvény szerint muszáj elengednie a munkáltatónak – ezeket foglalta össze a Hóvége.
A Munka Törvénykönyve szerint a munkaidő felett elsősorban a munkáltató rendelkezik. A munkavállaló köteles a munkaideje alatt munkavégzés céljából – munkára képes állapotban – a munkáltató rendelkezésére állni.
Viszont vannak helyzetek, amikor a dolgozó mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól, tehát elhagyhatja a munkahelyét munkaidőben:
- ha keresőképtelen, pl. egészségügyi okból
- az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés időtartamára
- kötelező orvosi vizsgálat tartamára
- véradáskor, legalább négy óra időtartamra
- szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára
- hozzátartozó halálakor két munkanapra
- általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre
- önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátásának idejére
- bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra, pl. tárgyalás vagy kihallgatás
- örökbefogadás előkészítése időszakában – az örökbe fogadható gyermekkel történő személyes találkozás céljából – évente legfeljebb tíz munkanapra
- a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára
- súlyos egészségi okból gondozásra szoruló hozzátartozójának, vagy a munkavállalóval közös háztartásban élő személynek nyújtott személyes gondozás céljából évente legfeljebb öt munkanapra
Ezeket is figyelembe véve természetesen érdemes a lehetőség szerint úgy intézni egyéb ügyeinket, hogy a munkaidőn kívülre essen, illetve célszerű a főnökünkkel a munka mennyiségét, határidejét figyelembe véve közösen megegyezni a munkaidő alatti eltávozásról.
