Különös halat fogtak a Dunából Bősnél – írta a Pecaverzum.
Úgy érzem, egy különleges tokfélét fogtam november 19-én, kedden a Duna szlovákiai szakaszán, a bősi vízerőmű alvizén (mi csak Új Dunának hívjuk)
– írta Alex, aki teljes nevét nem szerette volna elárulni a portálnak.
A horgász már jó ideje kint tartózkodott a parton, de kettő leánykoncéron kívül más nem akadt a horgára, így változtatott a módszerén.
A horgászat vége felé felcsatolt egy kétszáz grammos ólmot, és amekkorát csak tudott bedobta, körülbelül hatvan-hetven méterre. Pár perc várakozás után megemelte a botot, és súlyt érzett.
A hal lassan megindult folyással felfelé, folyamatos, erőteljes ellenállása volt, nem ugrott ki a vízből. Ezen a szakaszon elég mély a Duna (kettő-három másodperc is eltelik, mire leér az ólom a fenékre, nem tudom megtippelni, milyen mély lehet). Mikor megláttam a fekete testet, elcsodálkoztam, hogy milyen hal lehet ez? A fárasztás nem lehetett több öt percnél, izgalmamban nem figyeltem az órát
– fogalmazott a horgász, aki segítséget kért a halfaj meghatározásában.
A hetven centiméteres tokhalat Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja nagy bizonyossággal be tudta azonosítani, de jelezte, nem egy „típusos egyedről” van szó.
Idegenhonos “szökevény”
A szakértő szerint a külső bélyegek alapján jó eséllyel lénai tokot fogott a horgász. A lénai tokra jellemző, hogy a csontvértek színe beleolvad a test színébe. Sallai Zoltán sötét és világos példányokat is látott már lénai tokból.
A lénai tok a Duna vízrendszerében nem őshonos, tehát idegenhonos, szibériai toknak is hívták. A Bősnél horogra akadt példány valószínűleg mesterséges tenyészetből szökhetett meg. A deformálódott mellúszói fiatalkori kádakban történő tartás következményei is lehetnek.
A lénai tok nagyon változatos tud lenni, az egészen hosszú orrútól a rövid orrúig, a sötétebb egyedektől a világosig változhat a színe is. Az orra lehet olyan, mint egy rövidebb orrú kecsegének, vagy tompább, mint a vágótoknak. Ennek megfelelően a bajuszszálai ritkább esetben elérhetik a felső ajkat, de nem feltétlenül minden esetben, a hosszabb orrúakra ez kevésbé jellemző. Azt azonban biztosan elmondhatjuk, hogy a bajuszszálainak a tövei általában az orrcsúcshoz vannak közelebb, nem a felső ajkához
– magyarázta Sallai.
Ritka színváltozat
A halak bőrében található pigmentsejtekben négy fő színanyag termelődik: a gyöngyházfényű guanin, a barnásfekete melanin, a piros eritrofill és a sárga xantofill. A genetikai rendellenességek következtében (melynek oka valamilyen mutáció) kialakulhat olyan, hogy valamelyik színanyag alul- vagy túltermelődik.
A bősi tok esetében a barnásfekete melanin pigmentanyag túltermelődése tapasztalható.
