Az Inotai Hőerőmű valaha Magyarország egyik legjelentősebb erőműve volt, amely több évtizeden át szolgálta az ország energiaellátását. Bár az egykor füstölgő kémények ma már nem pöfékelnek, az épületkomplexum és annak története még mindig sokakat foglalkoztat. Benéztünk a ma már csendes erőmű falai mögé, beléptünk a kazánházba, a turbinacsarnokba, az ikonikus hűtőtornyainak egyikébe és a vezérlőtermébe is.
A kezdetek: az iparosodás egyik bástyája
Az Inotai Hőerőmű építése az 1950-es évek elején kezdődött, amikor Magyarország gőzerővel haladt a szocialista iparosítás útján. Az erőmű csehszlovák mérnökök tervei alapján a Dunántúl ipari központjává váló Várpalota közelében épült meg, és kezdetben elsősorban az alumíniumkohászat energiaigényeit szolgálta ki. A korszakra jellemzően a létesítmény széntüzelésű volt, hiszen a térség bővelkedett a szükséges nyersanyagban.
A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. Az akkori technológiai színvonalon kiemelkedő teljesítménnyel működött. Több évtizeden keresztül biztosította az ország villamosenergia-ellátásának egy jelentős részét, emellett számos munkahelyet teremtett a környéken élők számára.
Az első időkben rendszeresek voltak a meghibásodások, illetve nem bizonyult elegendőnek a helyben lévő szénmennyiség, ezért vasúton kellett odaszállítani a fűtőanyagot.
A fénykor
Az 1960-as és 1970-es években az Inotai Hőerőmű teljes kapacitással üzemelt, és ekkor élte fénykorát. Azonban a működésének nemcsak pozitív hozadéka volt: a széntüzelés miatt jelentős környezeti terhelést jelentett a régió számára. A levegőszennyezés, a kén-dioxid és a korom miatt Inota és a környező települések lakói gyakran panaszkodtak a rossz levegőminőségre. Az erőmű mellett hatalmas salak- és pernyedombok emelkedtek, amelyek máig nyomot hagytak a tájon.
A ’80-as évekre egyre világosabbá vált, hogy az elavult technológia és a környezeti hatások miatt modernizációra lenne szükség. Azonban az erőmű fejlesztése helyett az 1990-es években inkább a fokozatos leállítás mellett döntöttek.
A leállás és az enyészet kezdete
Az Inotai Hőerőmű hivatalosan 2001. december 31-én fejezte be működését, amikor végleg lekapcsolták az áramhálózatról. A következő hónapokban a berendezéseket leszerelték, az épületek egy részét pedig lebontották. Az erőmű 105 méter magas kéményét 2011 szeptemberében balesetveszély miatt felrobbantották.
Azóta az egykori ipari létesítmény lassan az enyészeté lett. A hatalmas csarnokok, a rozsdásodó gépek és az omladozó épületek a vidéki iparosítás letűnt korszakának mementóiként állnak.
Az elhagyott erőmű egy időben kedvelt célpontja lett az urbex, vagyis az elhagyott épületeket felfedező városi felfedezőknek, illetve filmeseknek is. Az ikonikus, posztapokaliptikus látványt nyújtó épületegyüttest számos alkalommal használták forgatási helyszínként.
A jövő kérdései
Az elmúlt években többször felmerült az inotai terület újrahasznosításának kérdése. Egyes tervek szerint ipari parkot vagy logisztikai központot lehetne kialakítani a helyén, míg más elképzelések szerint kulturális vagy turisztikai célokra is hasznosítható lenne a terület.
A rekultiváció azonban jelentős összegeket igényelne, hiszen az évtizedek alatt felhalmozott ipari szennyezés felszámolása nem egyszerű feladat.
Az erőmű csak szervezett túrán való részvétellel látogatható.
