Minden állatnak megvan a maga élettere, azon belül pedig a saját kis vacka, takaros otthona. Ezekben a kis lakásokban, rejtett hajlékokban töltik a pihenő idejüket, ide húzódnak el, ha az időjárás kedvezőtlenre fordul és utódaikat is itt nevelik fel.
Vannak egészen bonyolult, művészien kialakított építmények, melyekre mink emberek gyakran rácsodálkozunk, de vannak egészen egyszerűen összetákolt otthonok is. Azonban legyen az bármilyen, egy a lényeg, hogy lakója biztonságban érezze magát benne, védelmet nyújtson a rá leselkedő ragadozók és az időjárás viszontagságai elől.
Néhány napja Németh Zsolt – akit már bemutattunk a portálunkon – nem mindennapi eseménynek volt a szemtanúja. A Margitszigeten több mókus is él, akik a zöld területet teljes egészében birtokba veszik, és boldogan élik az életüket nem csak a fák védelmében és a talajon, hanem egy romok közötti sziklafal is a területükhöz tartozik. A történet szereplője Maxi mókus, aki jelen esetben egy nőstény. Ez a mókus pedig a szakirodalmat és a többi mókus szokásait semmibe véve, egy szokatlan helyen kezdte meg fészkének az építését.
Maxi nem hétköznapi mókuska, ezért a fészek most épp olyan helyen van, ahol a legkevésbé várnánk. A romok közötti sziklafalban található, mit sem törődve a hagyományos ágak közötti mókusfészekkel és a Margitszigeti mókusok által előnyben részesített odúkkal. Neki kőház kell és kész
– mutatta be Zsolt azt a helyszínt, ahová Maxi mókus a fészkét készíti a Sokszínű vidék megkeresésére.
A természetfotós nem csak ámulva figyelte az eseményeket, hanem gyönyörű fotókon és videófelvételeken meg is örökítette ezeket a nem mindennapi pillanatokat.
Az európai mókusok széles körű élőhelyeket foglalnak el, beleértve az erdőket, parkokat és városi területeket. Jól alkalmazkodnak az emberi tevékenységhez, és sikeresen élnek a városokban is. A Margitszigeten is sok mókus találta meg a lakóhelyét, ahol kiválóan alkalmazkodtak az emberek jelenlétéhez is.
Valentin napkor, amikor az emberek a szerelmüket ünneplik, Maxi és párja sem tett másként, az esetnek a természetfotós is a szemtanúja volt. De a történet itt nem ért véget , sőt itt kezdődött el igazán. Az eltelt hetek alatt a nőstény mókus hasában pici életek kezdtek el mozgolódni, akinek a fogadására jelenleg is lelkesen és fáradtságot nem ismerve készül a leendő anyuka.
Az alábbi felvételén jól látható, hogy a milyen szakértelemmel dolgozik. Éles fogaival, rendkívül ügyes mellső lábaival, éles karmaival hihetetlen rátermettséggel készíti el a puha háncsot egy faágból.
De nem elég a puha szálakat lefejteni, azokat bizony el is kell szállítani egészen a fészek helyéhez. Azonban ez sem okozhat gondot egy rátermett mókusnak. Mellső lábai segítségével – amiket szélsebesen mozgat -, szájába gyömöszöli a sok vékony faháncsot, de, hogy ne zavarja őt mozgás közben és mindet, egytől-egyig el tudja szállítani, össze is kell csomagolni a szálakat. Maxi ezt is ügyesen megoldott, ahogy az alábbi videófelvétel is tanúsítja. A puha háncs a fészke melengető, puha bélését adja, amiben majd kicsinyei fognak meglapulni.
Maxit mókus kezdeményező típus, szívesen megy oda emberekhez, hogy betevőt kérjen tőlük, valamint azt, akit megkedvel maga körül, mint Zsoltot is, azzal nagyon barátságossá válik.
Hazánkban a vörös mókusokra két párzási időszak jellemző. Az első decembertől áprilisig, míg a második májustól júliusig tart. Átlagosan évi két fészekaljat nevelnek fel a nőstényeket. A nászidőszak igen látványos. A hímek intenzív fogócskába kezdenek a nőstényekkel, helyesebben hosszan kergetik azokat. Egy hím több nősténnyel is párosodhat.
A vemhesség 38 napig tart, ennek végén a nőstény többnyire 4-5 utódot hoz a világra. A kölyökmókusok születésükkor csupaszok és zárt szeműek. A kölykök 7 hetesen már szilárd ételt is esznek, és 10 hetesen érkezik el az idő az elválasztás. A kölykök az anyjuktól sok mindent megtanulnak, és kíváncsian követik ismerkedve a nagyvilággal. A hím nem vesz részt az utódok gondozásában. Mivel a vemhes nőstény általában tartalék fészkeket rak, veszély esetén gyorsan át tudja menekíteni kölykeit egy biztonságosabba.
Az vörös mókus számos érdekes tulajdonsággal bír, de talán az egyik legkülönlegesebb jellemvonása a páratlan fészeképítő tehetsége. Fészke leginkább a szarkáéhoz hasonlít, hiszen a mókus is gömb alakú fészket épít. De míg a szarka otthonán a bejáratot oldalt találjuk, addig a mókusfészekbe alulról jut be annak tulajdonosa. E rafinéria a biztonságot szolgálja, mint ahogy az is, hogy előszeretettel építkezik a fák csúcsán található vékonyabb gallyakra. Ennek oka a biztonság. Ugyanis ezek az egészen vékonyka ágak, a rájuk leselkedő vaskosabb testalkatú nyuszt súlyát már nem bírják el, de a mókus pihe súlyát könnyedén megtartják. Valamint, ha veszély közeleg az ágak között, azok mozgása jelez az ott lakónak, hogy bizony ellenség van az otthona közelében, és a vörös bundás mókus még idejében menekülőre tudja fogni.
A fészek két rétegű: van egy külső, leveles gallyakkal átfont, vastagabb ágakból álló burkolata. Száraz fenyőágak, vékonyabb vastagabb gallyak, adják a fészek stabil oldalát. A belső vacok faháncs hosszú darabkái, ami kiváló hőszigetelő. A száraz levelek, és a sok-sok puha moha pedig otthon melegségét biztosítja. A fészek teteje is sűrűn fedett. A bejárat rendszerint a lakás alsó részén helyezkedik el, általában kelet felé néz.
A mókusokat nagyon sokan kedvelik. Az emberekkel könnyen barátságot kötnek és saját kertünkben is otthonra tudnak találni. Ezek a folyton-folyvást mozgásban lévő állatok sok kedves és mosolyra fakasztó pillanatot adnak nekünk, mint az történt is a dió és a mókus esetében is, amiket tüneményes képsorok mesélnek el.
