Kelet-Európa térképén van egy különös, szinte időn kívüli világ – egy szakadár terület, amelyet alig ismerünk, mégis saját kormánya, zászlaja, hadserege, sőt saját pénze is van. Ez Transznisztria, vagy hivatalosan a Dnyeszter Menti Köztársaság – egy állam, amely a világon gyakorlatilag senki szerint nem létezik, mégis nagyon is valóságos. Fővárosa, Tiraszpol, mintha a Szovjetunióból maradt volna itt: Lenin-szobrok, vörös csillagok és orosz katonák között létezik egy másik világ, Európa közepén.
Transznisztria, a nem létező állam
Transznisztria (románul Transnistria, oroszul Приднестровье) egy keskeny földsáv Moldova és Ukrajna között, a Dnyeszter folyó keleti partján. Területe nagyjából 4163 négyzetkilométer, lakossága 470 ezer fő. A lakosok többsége orosz vagy oroszul beszélő ukrán, de jelentős a moldáv (román) kisebbség is. Hivatalosan Moldova része, de 1990 óta gyakorlatilag független államként működik, amelyet azonban egyetlen ENSZ-tagállam sem ismer el.
A terület a Szovjetunió részeként az 1920-as évektől a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része volt, később pedig beolvadt a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságba, amely 1991-ben lett független Moldova.
A Dnyeszteren túli terület azonban már korábban is különbözött a moldovai területektől: iparosodottabb volt, sokkal erősebb volt az orosz és ukrán nemzetiségi jelenlét, míg a jobb parti Moldova inkább mezőgazdasági és román ajkú volt.
Míg Moldovában egyre többen követelték a román nyelv visszaállítását és a Romániával való esetleges egyesülést, Transznisztriában ez aggodalmat keltett. A helyi lakosság (oroszok, ukránok, gagauzok) attól tartott, hogy kisebbségbe szorulnak egy román dominanciájú államban.
1990. szeptember 2-án a régió kikiáltotta függetlenségét Transznisztriai Moldáv Szocialista Köztársaság néven. Ezt Moldova természetesen nem ismerte el, így egyre nőtt a feszültség, ami 1992 tavaszán fegyveres konfliktusba torkollott.
A Transznisztriai háború során a moldovai hadsereg és a helyi oroszbarát szakadárok csaptak össze. A helyiek oldalán harcoltak a 14. orosz hadsereg egységei is, akik a térségben állomásoztak még a szovjet idők óta. A háború néhány hónap után, orosz közvetítéssel tűzszünettel zárult. Azóta Transznisztria de facto független államként működik, saját kormánnyal, hadsereggel, parlamenttel, pénzzel és zászlóval – de egyik ENSZ-tagállam sem ismeri el.
Azóta Transznisztria a világ egyik legismertebb „befagyott konfliktuszónájává” vált, ahol a helyzet hosszú ideje változatlan. Az állam nemzetközi jogilag Moldova része, de nem tudnak gyakorlatilag semmilyen hatalmat gyakorolni fölötte.
Oroszország továbbra is gazdaságilag és katonailag támogatja a régiót – hivatalosan békefenntartók, gyakorlatilag katonák állomásoznak ott. A helyi lakosok orosz útlevelet is kaphatnak, és a régióban az orosz kultúra dominál.
Tiraszpol – egy város, amely megállt az időben
Tiraszpol a Dnyeszter bal partján fekszik, és egyfajta élő szovjet múzeumként működik. Lenin-szobrok, szovjet stílusú épületek, a klasszikus vörös-csillagos díszítések és a nosztalgikus hangulat uralja a várost.
A város látványosságai között megtalálható:
- Lenin-szobor a parlament épülete előtt
- Háborús emlékművek, köztük az ismeretlen katona sírja öröklánggal
- Suvorov tér, ahol a város alapítójának, Alekszandr Szuvorov orosz hadvezérnek a lovasszobra áll
- Kvint konyakgyár, a régió egyik legfontosabb ipari és exportcikke, amely nemzetközileg is elismert italokat gyárt
Élet a Dnyeszter mentén
Bár Transznisztriát hivatalosan senki nem ismeri el, a mindennapi élet itt teljesen megszokott kerékvágásban zajlik. Vannak iskolák, kórházak, egyetemek, útlevelek, határok, adórendszer, sőt még saját rendszámtáblájuk is, amit azonban a legtöbb országban nem fogadnak el.
A gazdaság viszonylag zárt, de az orosz támogatás – pénzügyi és politikai szinten is – elengedhetetlen a régió működéséhez. Az ipari bázis még a szovjet időkből maradt meg, sok gyár máig orosz piacokra termel.
A lakosság jelentős része három útlevéllel rendelkezik: transznisztriaival (amit sehol sem ismernek el), moldovával (ami lehetővé teszi az EU-ba való belépést), és orosszal vagy ukránnal, attól függően, hogy melyik kisebbséghez tartozik.
A hivatalos nyelvek az orosz, ukrán és „moldáv” – utóbbit cirill betűkkel írják, nem latin betűkkel, mint Moldovában. A pénz is különleges: a transznisztriai rubel, amit sehol máshol nem fogadnak el, és amelynek bankjegyei mellett műanyag pénzérmék is forgalomban vannak. Nem lehet használni a megszokott bankkártyáinkat sem.
Bármilyen meglepő, Transznisztria egyre népszerűbb az alternatív utazók körében. A határon ugyan komoly ellenőrzésre kell számítani, de belépni nem lehetetlen – bár egyes országok külügyminisztériuma figyelmeztet a biztonsági kockázatokra. A belépési engedélyt meghatározott időre adják, a legtöbben 12 órára kérvényezik. Moldova fővárosából, Kisinyovból kevesebb mint 2 órás buszúttal elérhető Tiraszpol (Kisinyov pedig nagyjából egy és negyed órás – jelenleg igen olcsó – repülőúttal Budapestről).
Szintén a kevésbé ismert úti célok közé tartozik, de érdemes felfedezni Albániát is, a 750 ezer bunker hazáját!
