Ságvár szélén élünk, egy szép, dimbes-dombos területen, az egyik szomszéd közel 100, a másik 50 méterre van tőlünk, így a kalapálás nemigen zavarja őket. Akár hétvégén is lehet dolgozni, igaz, hogy a szombatot és a vasárnapot igyekszem pihenéssel tölteni
– mondta el a Sokszínű Vidéknek a kovács, akinek az egészsége szempontjából sem mindegy, hogy mennyit tölt a műhelyben, hiszen ez a szakma nem épp a szervezetet kímélő tevékenység. A tűz mellett állva közel 50 fokos a hőség, nyáron, a kánikulában volt olyan, hogy le is kellett állni, mert már jelzett a szív, hogy ez már extrém terhelés.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a közel 1500 fokon izzó vas és a szénpor mellett nem kevésbé izgalmas az sem, hogyan lépett László a díszítőkovács mesterség első lépcsőfokaira.
Lakatos családból származom, édesapám űzte a szakmát, én pedig gyakorlatilag vasak között nőttem fel, így az utam kezdő lépései már adottak is voltak. Dolgoztam karosszéria lakatosként is, de mindig motoszkált bennem egy olyan alkotási vágy, amely túlmutat a sablonmunkákon, és a maradandó, művészibb tárgyak irányába vezet. Ezért a lakatos munka mellett elkezdődött a kovácsolás is. Nem tudom, honnan érkezett a sugallat, de kitaláltam, hogy készítek kovácsoltvas ágyat és megnézem, lesz-e rá kereslet
– idézte fel a gyújtópontot László, aki ekkor még nem is sejtette, mekkora üres térbe robbantotta be az ötletét. Kiderült, hogy az országban egyetlen kovács sem készített ágyakat. Így nem is meglepő, hogy a vállalkozása első hat évében közel 400 ágyat készített.
Ez az induló ötlet olyan jól sikerült, hogy mikor beírtam a Google keresőjébe hogy „kovácsoltvas ágy” engem dobott ki elsőnek, fizetnem sem kellett érte
– emlékezett vissza mosolyogva a kovács, aki ebben az időszakban tanulta meg a mesterfogásokat, kísérletezgetett az anyaggal, a különböző technikákkal, így lényegében autodidakta módon jutott el a díszítőkovácsi munkákig.
A régi iskolákban öt év volt az inasidő, ezután lehetett azt mondani, hogy pontosan dolgozik a kovács, de 10 év kell, míg az ember eljut a mester szintig, amikor már szépnek is hívhatjuk az alkotásait. Nálam sem volt ez másként
– jegyezte meg László, aki mint mondta, a fejlődésében nagy segítség volt a párja, aki őszinte kritikusként mondta meg a véleményét egy-egy munkáról. László 2020 elején, az OKJ-s képzési rendszer átalakítása után tudott jelentkezni a kétéves díszműkovács képzésre és el is végezte azt.
Így ma már papíron is díszműkovács vagyok, ami büszkeséggel tölt el.
A szakmájával kapcsolatban elmesélte, hogy a neves díszműkovácsok közül sokan érkeztek az ötvös szakmából, ahol kis, apró formákkal, anyagokkal dolgoztak művészi szinten és a részletesség a munkájuk alapja volt. A díszműkovács szakmában pedig az egyik legfontosabb kritérium, hogy a lehető legkevesebb hegesztéssel oldják meg a vasszerkezetek illesztését, lehetőleg egyáltalán ne használják ezt a technológiát, ami a lakatos szakmában alap.
Én lassan már hat éve nem hegesztek, csak akkor teszek kivételt, ha a megrendelőm anyagi helyzete nem engedi meg, hogy az időigényesebb és drágább úton készüljön el az eszköz
– így a kovács, akitől megtudtuk, hogy mérettől és a formától függően egy kovácsoltvas kapu több millió forint is lehet, de mivel több hónapig készül egy-egy ilyen mű, ha visszaosztjuk az óradíjat, nem biztos, hogy eléri egy lakatosét.
A díszműkovács mesterség lassú, kimért szakma, ahol nem lehet kapkodni, nagyon precízen kell végezni minden munkafolyamatot. Itt milliméter pontossággal kell dolgozni, nem lehet hézag két elem között, míg a lakatos szakmában ez nem számít, mert behegesztik. Ezért is kell sok-sok év, míg valaki eljut a profi szintig. A mi szakmánkban 10-15 év is kell ehhez az úthoz, de még ezután is sokat tanulunk, fejlődünk
– emelte ki a kovács, aki hozzátette, hogy nekik nagyon sokrétű ismeretanyagot kell elsajátítani. Ismerni kell a művészettörténetet, népművészetet, ember- és állatanatómiát, kell anyagismeret is és tudni kell tervrajzot és művészi rajzot is készíteni.
Épp ezért ezen a szakterületen megkülönböztetik az ipari és a díszműkovácsokat, míg előbbiek készítették már a múlt században is a különböző vaseszközöket, az utóbbiak az épületdíszeket. Érdekességként László elmondta, hogy ha megnézzük nagyobb városaink szép, 20. században épült bérházainak a kapuit és kilincseit, azok közül a legegyszerűbbek elkészítése is két napos munka volt.
De a díszesebb, levél-, virágmintás darabok akár 4-5 napig is készülnek. A kastélyok különleges barokk kilincseivel akár heteket is dolgozott egy díszítőkovács. A mi szakmánk képző- és iparművészi kategória, ezért nem is szoktam egyszerre több munkán dolgozni és a megrendelőnek sem mondhatok konkrét időpontot. Azt azért nagyjából tudom, hogy néhány hetes vagy több hónapos munkáról van szó
– így a szakember, aki elmesélte, hogy van egy megrendelése tavaly szeptemberből egy kapura, ami a következő munkája lesz majd, most egy óbarokk jellegű ágyon dolgozik. A szakember azt is elmondta, hogy egy kovácsoltvas ágy is lehet milliós tétel a mérettől, díszítéstől függően.
László arról is beszélt, hogy a díszműkovács egy mostoha sorsú mesterség, a múlt század elején kezdődött a szakma összeomlása. Ekkor alapította Haidekker Sándor a sodrony-, szitaszövet- és drótfonatvállalatát, 1904-ben pedig szabadalmaztatott egy új technológiát, amivel elkészültek az úgynevezett Hungária sodronyfonatok. Ezt aztán a díszes kerítéseknél, kapuknál is használni kezdték. Ezek sokkal olcsóbban és gyorsabban előállítható termékek voltak és már nemcsak a tehetősebb, hanem a vékonyabb pénztárcájú polgári rétegnek is el lehetett adni.
Itt már a tisztán kovácsoltvasból készült termékek háttérbe szorultak, majd jött a szocializmus időszaka, amiről tudjuk, hogy nem egészen kedvezett a kézműves iparnak. A kilencvenes és kétezres években pedig a lakatosok által készített, olcsó termékek lettek népszerűek, és nagyjából most jutottunk el oda, hogy már újra keresik az igényes díszműkovács munkákat
– tette hozzá László, aki szerint az sem kedvez a kovácsoknak, hogy nemigen tudnak megújulni. Nem ördögtől való, hogy a modern építészethez is alkalmazkodjanak vagy például az illeszkedéseknél kovácsolást használva hegesztés helyet már önmagában használhatnák azokat díszítésnek.
Nekem a legfontosabb visszajelzés az elégedett ügyfél. Ez nem egy elcsépelt marketingszöveg, én szinte mindig baráti kapcsolatba kerülök a megrendelőimmel a munka végére. Legutóbb meg is öleltek, annyira örültek annak, amit kaptak tőlem. Ez hihetetlenül jó érzés.
László nagy terve, hogy a használati eszközök után már csak művészi munkákkal foglalkozzon és az elhivatottságát, alkotásainak minőségét nézve, már nem is lehet olyan messze ez a cél.
Írtunk cikket korábban egy pitykegomb mesterrról, aki színezüst remekműveknek ad új életet, egy zalai szobrász a fát és a vasat kelti új életre. A nagyhegyesi fafaragó pedig művészi minőségben gyárt cégéreket.
