Nem kell többé kifogni egyetlen halat sem ahhoz, hogy megtudjuk, milyen fajok élnek a Balatonban – egy pohár víz is elég lehet. A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet új kutatása szerint a környezeti DNS (eDNS) vizsgálat forradalmasíthatja a tó halfaunájának megfigyelését – közölték a Facebook-oldalukon.
Mi az a környezeti DNS?
Minden vízben élő állat – így a halak is – apró nyomokat hagy maga után: elhullajtott hámsejteket, nyálat, ürüléket. Ezek az anyagok mikroszkopikus méretű örökítőanyagot, vagyis DNS-t tartalmaznak, amely egyértelműen azonosítja a fajt. A kutatók ezt a genetikai „lábnyomot” gyűjtik ki a vízből, és laboratóriumban elemzik – anélkül, hogy bármit is megzavarnának a tó életében.
Miért fontos ez?
A módszer nemcsak gyors és kíméletes, hanem sokkal pontosabb képet ad a Balaton halállományáról, mint a hagyományos halászati mintavételek. Utóbbiak ugyanis nem mindig tudják kimutatni a ritka vagy rejtőzködő fajokat, és korlátozottan működnek eltérő élőhelyeken – például a nádasokban, kikötőkben vagy nyílt vízen.
Az eDNS-elemzés ezzel szemben egy egységes, átfogó képet nyújt arról, hogy melyik halfaj hol és milyen arányban van jelen a tóban. Egy-egy vízminta több tucat fajra is információt adhat, még olyanokra is, amelyeket más eszközökkel szinte lehetetlen elérni.
A módszer segítségével térben és időben is követhetővé válik a Balaton halállományának alakulása, ami különösen hasznos lehet természetvédelmi és vízgazdálkodási szempontból. A kutatók szerint a környezeti DNS vizsgálat hosszú távon nemcsak a Balaton, hanem más tavak ökológiai állapotának nyomon követésében is kulcsszerepet kaphat.
Ez a megközelítés hatékonyabb és kíméletesebb, és a természet számára is jóval barátságosabb megoldás lehet – a halakat ugyanis a saját élőhelyükön hagyják, zavartalanul.
Korábban beszámoltunk róla, hogy zöld hidrákkal végeztek kutatásokat a Balatonban. Kimutatták, hogy már 130 idegenhonos faj él Magyarország vizeiben. Trópusi növényt is találtak már a Kis-Balatonban.
