Tiszavirágzást minden évben láthatunk a dél-alföldi folyókon, de a dunavirágzás rendkívül ritkán fordul elő a Tiszán és mellékfolyóin, idén azonban július utolsó és augusztus első napjaiban a Maros apátfalvi szakaszán tömegesen rajzottak ezek a különleges kérészek – számolt be az eseményről a Körös-Maros Nemzeti Park.
A Tisza vízrendszerének emblematikus élőlénye a tiszavirág, melynek júniusi rajzása mindig számos természetkedvelőnek nyújt maradandó élményt. Van azonban egy kevésbé ismert és sokkal rejtélyesebb kérészfaj is, mely előfordul vizeinkben. Rajzása az éj leple alatt történik, de a szerencsés szemlélőnek legalább akkora élményt nyújt, mint a tiszavirágzás.
A dunavirágok alakjukban hasonlítanak a tiszavirágokhoz, tipikus kérész felépítésük van, azonban jóval kisebbek, az imágó testhossza mindössze 10-18 mm. Feje sárgásfehér, homloka fekete. A tor sárgás vagy barnás színű, míg a potroh felül barna, alul sárgásfehér. Átlátszatlan szárnyaik feltűnő tejfehérek. Potrohuk végén három fartoldalék található, melyek közül a középső a hímeken igen rövid (rövidebb, mint az ivarlábak), a nőstényeken viszont mind a három fartoldalék jól fejlett. Az imágók utolsó lábpárja rövid és gyenge.
A dunavirágok lárvái, csakúgy, mint a tiszavirágok, évekig fejlődnek a folyók aljzatában, szerves törmelékkel táplálkozva. A dunavirágok rajzása későbbre esik, mint a tiszavirágzás. Rendszerint augusztus folyamán következik be, azonban általában kevesebb napig tart, és jóval kiszámíthatatlanabb, előfordul, hogy évekig egyáltalán nem jelentkezik.
Éppen ezért szerencsés az, akinek volt már része ebben a természeti csodában itt a Dél-Alföldön, ahol egyelőre nem olyan stabil az előfordulása ennek a fajnak, mint a Duna felsőbb szakaszain.
A vízfelszínen is tobzódnak a kérészek, megannyi halat vonzva, melyek hangos csobbanásokkal kapkodják be őket. Ahogy a tiszavirágokra a madarak vadásznak a naplementében, úgy kisebb éjszakai rokonaik a denevéreknek nyújtanak terített asztalt.
Rendkívül sok denevér gyűlik ilyenkor össze a folyó felett az erdőkből, és villámgyors cikázással kapkodják a levegőben a rovarokat. Mivel a dunavirágok tájékozódása a hold és a csillagok fényének érzékeléséhez kötött, intenzíven reagálnak a mesterséges megvilágításra. Ha zseblámpával világít az ember szemlélődés közben, jó eséllyel tömegesen lepik el a kérészek, akár a ruházatán is képesek vedleni.
(Nyitóképünk illusztráció, a természetfotós Potyó Imre felvétele, aki a dunavirágok rajzását örkítette meg az Ipolyon.)
Írtunk arról is, hogy dunavirágok tízezrei pusztulnak el a Megyeri hídnál és rendkívüli magyar siker született Dubajban: Potyó Imre dunavirágzásról készült fotográfiája első díjat nyert, majd 2025-ben is díjakat hozott haza a fotós egy nemzetközi versenyről.
