Észak-Lengyelországban a telek igazán zordak tudnak lenni. Żywkowo falu lakói jól tudják ezt, ezért is várják nagyon a helyiek februártól az első gólyát, hogy elhozza nekik a tavaszt. És szerencsére nem egy gólya érkezik – ezt az elnevezés is bizonyítja, amire Żywkowo az 1990-es évek óta büszke – Gólyafalva. Több gólya él ugyanis a településen, mint ember. Mostanra mind elrepültek a telelőhelyükre, de nyaranta több tucatnyian élnek a községben, írja az irozhlas.cz.
Żywkowo egy kicsi, békés falu. Már a második világháború előtt is kelet-poroszországi németek lakták, akiknek 1945-ben el kellett hagyniuk otthonaikat, és vagy Németországba, vagy a Baltikumba kellett menniük. Helyükre a délkelet-lengyelországi ruszin lakosságot, a Łemkieket költöztették be. Akkoriban 145-en érkeztek a Wisła hadművelet részeként, de legtöbbjük a környékre költözött.
A tetőkön, oszlopokon és még speciális peronokon is több mint 50 fészek található, amelyek közül évente 35-40-et foglalnak el a hazatérő madarak.




Miért pont ezt a falut szeretik?
A helyi lakos, Bożena asszony szerint a varázs a település, a táj jellege és a béke kombinációjában rejlik:
A fehér gólya szereti az embereket, de a békét is, Lengyelországban pedig sok apró falu van. De a gólyának vizes élőhelyekre és különféle folyókra, árterekre is szüksége van. Nálunk is vannak ilyenek. És a mezőgazdaság is segít. Amikor kaszálják a szénát, a gólyák közvetlenül a kasza mögé özönlenek, és keresnek valamit, amit összeszedhetnek
– mondta el az asszony a lap kérdésére.
Żywkovo az 1990-es évek közepe óta gólyafalu. Ez idő alatt épült itt egy kilátó, ahonnan tucatnyi gólyafészket lehet megfigyelni a kéményeken és árbocokon. Van egy kis gólyamúzeum is, valamint a faluban minden évben kulturális fesztivált tartanak, ami évről-évre egyre népszerűbb.
Megváltozott az életünk, mióta „gólyafalvává” nyilvánítottak minket. De nem panaszkodunk. Szeretjük az embereket, és ez a nyári szezon lehetőséget ad arra, hogy új emberekkel találkozzunk. Az itteni másfajta életmód érdekes a látogatók számára. Itt nem akkor kelsz fel, amikor megszólal az ébresztőóra, hanem amikor a nap súgja. Az embereknek teheneik, csirkéik vannak, maguk gyűjtik a tojásaikat…
– összegzi a falu lakosa.
Sajnos az idén több gólya pusztulásáról is be kellett számolnunk, és olyan is volt, hogy átlőtték egy gólya combját.

