Az ősz második hónapjában, amikor a fák lombkoronája aranyló színekben játszik, a talajt pedig egyre vastagabb avarpaplan fedi be, az erdők csendjét a dámszarvas bikák barcogó hangja töri meg. A gímszarvasok bőgéséhez hasonlítva, a dámbikák hangja kevésbé figyelemfelkeltő.
A dámszarvasok szaporodási időszaka októberben kezdődik, amit a bikák által kiadott jellegzetes, horkoláshoz hasonló hangról „barcogásnak” hív a szaknyelv.
A dámok összecsapása legtöbbször nem a tehenekért, hanem a legjobb barcogóhelyekért folyik. Miután a bika megszerzett egy területet, 1-2 méter széles, 10-30 centiméter széles barcogóteknőt kapar ki magának, amit ürülékével és vizelettel jelöl meg.
A párkeresés csak ez után következik. A bika befekszik a teknőbe és barcogni kezd, azaz gurgulázó, röfögőszerű pergő torokhangot hallat, közben várja, hogy valamelyik tehén kiválassza, és megtörténjen a „borítás”. A tehenek legnagyobb hányada a domináns bikával és a rangsorban alatta álló 3-4 egyeddel párosodik.
Dornics Ákos – akinek gyönyörű fotóit már több alkalommal bemutattuk a portálunkon – az idei évben is figyelemmel kísérte a dámszarvasok nászát, amiről nem mindennapi felvételeket készített.
Az idei barcogás kicsit késve indult, és a szokásosnál hamarabb is zárult, alig másfél–két hétig tartott. A főbarcogás mindössze néhány nap alatt lezajlott, ám ez az időszak is bőven tartogatott élményeket. A lapátos bikák között akadtak igazán impozáns példányok, és a küzdelmekből sem volt hiány. Mindez persze kiegészült a látvánnyal, mely az erdő arany, sárga, barna színei miatt igazán különlegessé teszi a barcogást
– részletezte Ákos az idei szezon élményeit a Sokszínű vidék megkeresésére.
A sok szép pillanat között azonban volt egy nem mindennapi élmény, amit átélt és nagyszerű fotókon meg is örökített.
Kora reggel már jó kis barcogás volt a placcon, így nem volt egyszerű közel jutni hozzájuk. Bár a dámok nem annyira ijedősek, mint a gímek, azért óvatosnak kellett lenni. Folyamatos volt a harc, így csak bízni lehetett a szerencsében, hogy egy közeli párharcot sikerül megcsípni. Ez így is történt, körülbelül fél percig vívtak egymással, majd mintha mi se történt volna, visszamentek a teknőjükhöz. Visszanézve a képeket, utólag vettem észre, hogy nem is akármilyen bunyó volt. Az egyik bika majdnem kiszúrta a másik bika szemét, de szerencsére csak a szem alatti bőrréteg alá döfte be. A következő képeken látszik, hogy kicsit vérzett a bőrrésznél, de a szeme ép maradt
– vázolta fel Ákos a nem mindennapi élményt.
Az idei évben Kucsera Erikának is különleges élményeket tartogatott a dámszarvasok násza. Erika Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében él, annak is legkeletibb csücskében. A természet szerelmese, aki a szó szoros értelmében eggyé tud válni az erdővel, a mezővel, amikor az ösvényeket járja.
A természetfotós második éve követi figyelemmel a dámok barcogását. Ezekért a felbecsülhetetlen pillanatokért, élményekért a szomszédos Hajdú-Bihar vármegyébe kellett utazniuk.
Hajnalban indultunk az egyik fotós barátommal. Hét óra után értünk ki a területre. Mikor megérkeztünk, már messzebbről lehetett hallani a barcogás jellegzetes hangját. Nyugtáztuk, hogy jókor jöttünk. A kamerákat magunkra vettük és lassú, óvatos léptekkel bevetettük magunkat az erdőbe
– kezdte el történetét Erika.
Ahogy haladtak előre, a hangok egyre erőteljesebbé váltak, szívük is egyre hevesebben vert. Az agancsok csattanása újra meg újra megtörte a barcogást.
Heves harcok folytak az erdő mélyén. Mikor odaértünk, csak ámultunk. Akármerre néztünk, dámokat láttunk. Fától-fáig lopakodtunk közelebb és még közelebb. Gépjeink folyamatosan kattogtak, készültek a jobbnál-jobb fotók. Nem túlzok, közel 60 bika fitogtatta erejét ezen a területen. Barcogó teknőiket védték igen hevesen
– vázolta fel az eseményeket.
A harc hevében ilyenkor nem észlelik a külvilágot, ennek köszönhetően Erika egészen közel tudott férkőzni két párbajozó bikákhoz.
Egy vékonyabb fa tövében meghúzódva néztem a vérre menő harcot. Hihetetlen élmény, a lapátok csattanását szinte a mellkasomban éreztem. Amin nem csodálkoztam, hiszen körülbelül 20 méterre zajlott előttem a dráma. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, odébb kell állnom, mert eltaposnak. Több mint három órán keresztül figyeltük őket
– részletezte az izgalmas pillanatokat.
Erika és fotóstársa a barcogás minden mozzanatát nyomon követte. Látták a bikákat harcolni, udvarolni, barcogni és pihenni. Olyan élményekkel gazdagodtak és olyan pillanatokat örökítettek meg, amik éltre szóló élmények maradnak. Terveik szerint jövőre ismét útra kelnek, hogy újra átélhessék ezeket az értékes órákat.
A közelmúltban nem mindennapi felvételeken mutattuk meg a gímszarvasok nászát, valamint arról is hírt adtunk, hogy újra feltűnt a tokaji fehér herceg, a pirkadat sejtelmes fényéből, mint egy szellem, úgy tűnt ki a hófehér bundába bújt őzbak.
