Komoly szakmai vita alakult ki az elmúlt napokban a közösségi oldalakon a kárókatona-gyérítéssel kapcsolatban, amit Szendőfi Balázs vasárnap délután egy újabb fotóval még fokozott is.
A természetfilmes, természetvédő a napokban számolt be róla, hogy kárókatona-gyérítés közben tömegével lőtték le a fokozottan védett kis kárókatonákat is, mire a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége úgy reagált, hogy a rágalmazás büntetőjogi kategóriájába tartozó valótlan megállapításokat tett.
Ezt Szendőfi később úgy kommentálta,
látom, komoly félelmet keltett bennetek, hogy esetleg a közvélemény képes betiltatni az évtizedek óta zajló értelmetlen kárókatona-irtást, ami kellemes kis állami támogatásokat hoz. Javaslatom, hogy ha szeretnétek ezt minél tovább elkerülni, akkor próbáljátok kicsit kevesebb kihágással, kisebb feltűnéssel és kevesebb védett és fokozottan védett madár lelövésével csinálni.
Fotón a pillanat, ami alapján feljelentés történt
Vasárnap pedig egy fényképes bizonyítékkal állt elő a Facebookon.
Ezen a fotón állítása szerint az látszik, hogy ismeretlenek Dunába dobnak egy nagy kócsagot, amelynek természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Mint írta, „már-már minden napra jut egy ilyen eset. Kárókatonák mellett nagy kócsagokat, sirályokat és récéket is lelőttek a Duna mellett.”
A szemtanúk az MME önkéntesei, fotójukon épp az a pillanat látszik, amikor a lelőtt nagy kócsagot az elkövetők a vízbe dobják
– írta.
Zárójelben hozzátette, a képen szerinte nem hattyú van, „elsőre én is azt hittem, mert elég nagy testű, de azért egy hattyú ennél még nagyobb. A kép küldője is nagy kócsagot említ, és a feljelentésbe is az került.”
Nagy kócsag: a magyar természetvédelem címermadara
A nagy kócsag a magyar természetvédelem címermadara, az 5 forintos érme hátulján is ez a faj látható. A kis kócsagtól méretén túl lassabb, méltóságteljesebb szárnycsapáú röpte, hosszabb lába, a lábszár és a csüd sárga színezete alapján lehet megkülönböztetni.
Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület cikke szerint a XIX. században egész Európában divat volt a kócsagtollas viselet. Nászruhájának dísztollai miatt szinte teljesen kipusztították a fajt Magyarországról. Hogy megóvják a kipusztulástól, 1924-ben alkalmazták az első kócsagőrt a Kis-Balatonon, ami igen jelentős állomása volt a magyar természetvédelem történetének. A hetvenes évek után állománya folyamatosan növekedni kezdett.
A halastavakon még mindig problémát jelent a zavarás, a fészkelőhelyek növényzetének kaszálása és égetése, még akkor is, ha nem fészkelési időben végzik. Kiterjedt, időszakos elöntésekkel, valamint a nádaratás megfelelő időzítésével állománya tovább növelhető. Korán, már február végén, március elején visszatér telelőterületeiről.
