Mozaik

Régi időkben így űzték el a betegséget balázsolással

Wikimedia Commons
Balázsolás
Wikimedia Commons
Balázsolás
Szent Balázs napjához egyházi és népi hagyományok is kapcsolódnak.

A téli ünnepkör nem ér véget a karácsonyi időszakkal. A néphagyomány szerint két, egymáshoz szorosan kapcsolódó szokás zárja le ezt az időszakot: a balázsolás és a gergelyjárás.

Február 3-a Szent Balázs püspök ünnepe. A hagyomány szerint ezen a napon a pap két, keresztbe tett szentelt gyertyát tart a hívek – elsősorban a gyermekek – álla alá, és áldást kér arra, hogy a torokbetegségek elkerüljék őket.

Ki volt Szent Balázs, és miért ő a torok védőszentje?

Szent Balázs a hagyomány szerint Szebaszté püspöke volt, örmény származású egyházi vezető, aki a 4. század elején, az üldöztetések idején élt. Legendái szerint remeteként egy barlangban húzta meg magát, ahol vadállatok vették körül, és engedelmesen hallgattak szavára. A történetekben gyakran jelenik meg az emberek és az állatok védelmezőjeként.

A legismertebb legenda egy fuldokló gyermekhez kötődik: egy anya kétségbeesetten kérte segítségét, mert fia torkán akadt egy halszálka. Balázs imádsággal és áldással megmentette a gyermeket, innen ered, hogy a torokfájás és a torokbajok védőszentjeként tisztelik.

Balázs-áldás

A balázsolás során áldást adtak a hívőknek, akik nem csodást vártak ettől, hanem csak „közbenjárást”. A Balázs-áldást kérők nemcsak testi egészségért, hanem lelki megerősítésért is fordulnak a szenthez.

A szertartás menete évszázadok óta alig változott: a február 3-ához legközelebbi vasárnapon a mise végén elhangzik az áldás szövege, amely Szent Balázs közbenjárását kéri a betegségek elkerülésére. Közben a pap két keresztalakba illesztett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, és ezt mondja:

Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására őrizzen meg téged Isten a torokbajtól és minden más betegségtől. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Balázsjárás

Balázs napjához nemcsak egyházi, hanem népi hagyomány is kötődik. A balázsjárás elsősorban az iskolás gyermekek ünnepe volt. A falvakban jelmezes, gyakran fehér ruhába öltözött fiúk – a „Balázs vitézei” – jártak házról házra, köszöntőket mondtak, énekeltek, táncoltak, és adományokat gyűjtöttek.

Ez a szokás nemcsak a gyűjtésről szólt: fontos szerepe volt az iskolába járás népszerűsítésében is. A még otthon maradt gyerekeket játékos formában buzdították tanulásra, miközben a tanítók jövedelmét is kiegészítették a kapott adományokkal.

Szintén balázsolásként említik azt, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.

A balázsoláshoz hasonló funkciót töltött be a március 12-én tartott gergelyjárás is, amely sok helyen az iskola téli időszakának lezárását jelentette. Mindkét szokás szorosan kapcsolódott a kántálás és a regölés hagyományához.

Számos szokás, hiedelem kapcsolódik a névnapokhoz, írtunk már a Sebestyén, Tamás és Katalin napjához kapcsolódókról is.

Kapcsolódó
Kvíz - mennyire ismered a magyar népszokásokat?
Töltsd ki a tesztet és kiderül!
Olvasói sztorik