A Csepel Művek területe sokak számára egyet jelent a rozsdaövezettel, elhagyott csarnokokkal és a magyar ipartörténet egyik legfontosabb helyszínével. Kevesen tudják azonban, hogy a területen ma is sok cég dolgozik, egyes épületekben viszont óvóhelyek, bunkerek találhatók, melyeket egykor az itt dolgozók védelmére építettek.
A Csepel Művek mint hadicélpont
A Weiss Manfréd Művek a második világháború idején Közép-Európa egyik legnagyobb ipari központja volt, hadiipari termelése miatt pedig kiemelt célponttá vált. A szövetséges légierő 1944-ben több alkalommal is támadta a gyártelepet. A becslések szerint a területen mintegy 150 különféle óvóhelyet alakítottak ki, amelyek papíron több tízezer ember befogadására voltak alkalmasak, de valódi, teljes védelmet csak az erős óvóhelyek nyújtottak.
A bunkerek egy része a háború után is használatban maradt: a hidegháború időszakában polgári védelmi célokat szolgáltak, rendszeresen karbantartották őket, és gyakorlatokat is tartottak bennük. Mára van, amelyiket bunkertúra keretében megnézhetjük, van, amelyik zenekai próbaterem és van, amelyikből egy óriási szeméttároló lett.
Bunkerek a dolgozók védelmére
A bunkerek egy része kifejezetten légoltalmi célokat szolgált. Ezek az óvóhelyek vastag vasbeton falakkal, robusztus ajtókkal és szellőzőrendszerekkel készültek, hogy egy bombatámadás idején több száz embernek is menedéket nyújtsanak. A kialakításnál fontos szempont volt, hogy a műszakban dolgozók gyorsan, akár percek alatt oda tudjanak jutni.
A falakon ma is láthatók az eredeti feliratok, irányjelzések, használati eszközök. Ezek a részletek különösen erősen idézik meg azt a korszakot, amikor a háborús fenyegetés a mindennapok része volt, és a munkavégzéshez hozzátartozott a folyamatos készenlét.
Hidegháborús fejlesztések a mélyben
A második világháború után a bunkerek szerepe nem szűnt meg, sőt, a hidegháború időszakában új értelmet nyertek. A nukleáris fenyegetés árnyékában az óvóhelyeket sok helyen átalakították, megerősítették, és hosszabb bent tartózkodásra is alkalmassá tették. A Csepel Művek területén található bunkerek egy része ekkor kapott új szellőzőrendszert, zsilipes bejáratokat és külön helyiségeket a műszaki irányítás vagy a vezetés számára.
Egyes helyek nemcsak menedékként, hanem irányítóközpontként is funkcionálhattak volna egy rendkívüli helyzetben. A vastag falak, a keskeny folyosók és a funkcionális elrendezés mind azt szolgálták, hogy egy esetleges támadás után is működőképes maradjon az üzem vagy legalább annak egy része.
A 2-es bunkerben megelevendik a múlt
Vezetett bunkertúrák alkalmával lehetőségünk van bepillantani a bunkerek belsejébe. A 2-es bunkerben nem pusztán az üres betonhelyiségeken sétálunk végig, hanem az egykori használati tárgyakat is láthatjuk. A szervezők részletes magyarázatot adnak az egyes terek funkciójáról, az építés idejéről és a történelmi háttérről. Láthatók eredeti légszűrők, elektromos kapcsolók, régi csővezetékek, valamint a korabeli technika nyomai, amelyek jól mutatják, milyen szinten gondolkodtak a túlélésről és az ipari védelemről.
A túra része egy saját készítésű dokumentumfilm is, amelyben megszólalnak a gyár egykori dolgozói. Ők személyes emlékeiken keresztül idézik fel az 1943-44-es bombázások időszakát, a bezártságot, a bizonytalanságot, valamint azt, mit jelentett számukra, hogy a gyár területén volt lehetőség viszonylag biztonságos menedéket találni.
A bunkerek vastag falai, félhomálya, hűvös levegője és a bombázások zajait imitáló hanghatások miatt mi is átérezhetjük kicsit, milyen lehetett itt várni egy légiriadó végét.
Korábbi cikkeinkben írtunk arról, hogy föld alatti atombunkerrel árulnak egy családi házat Gyöngyösön, Mórahalmon egy focipálya miatt bontottak hidegháborús bunkert, Norvégiában pedig egy világvége magbunker is található.
