A kertészeti szezon sokak fejében csak tavasszal indul, pedig a veteményes életében a tél vége kulcsfontosságú időszak lehet. Vannak olyan zöldségek, amelyek kifejezetten jól viselik, sőt, igénylik a hűvös talajt, és már februárban elvethetők – írja a Heol. Ezek a korai növények nemcsak hamar adnak friss termést, hanem segítenek még inkább kihasználni a kertet.
Miért előnyös a hideg talaj?
Egyes zöldségfajok magjai már 2-5 Celsius-fokos talajhőmérsékleten is csírázásnak indulnak. A lassú felmelegedés, a bőséges téli csapadék és a kártevők késleltetett megjelenése kedvez a fejlődésüknek. Ezek a növények még azelőtt megerősöd nek, mielőtt a gyomok és kártevők komolyabb konkurenciát jelentenének. Így kevesebb beavatkozással is szép állomány nevelhető.
Ezek a zöldségek már februárban földbe kerülhetnek
Amint a talaj felszíne nem fagyott, és művelhető állapotba kerül, több zöldség vetése is megkezdhető.
A legismertebb hidegtűrő növények közé tartozik a zöldborsó, amely már február végén vagy március elején elvethető. Jól viseli a hűvös időt, és kifejezetten kedveli a tavaszi csapadékot, amely a későbbi virágzáshoz elengedhetetlen.
Ugyancsak korán vethető a sárgarépa és a petrezselyem. Bár csírázásuk lassú, a magok gond nélkül átvészelik a fagyos éjszakákat a talajban. A spenót és a hónapos retek szintén a korán földbe kerülhetnek. A spenót különösen ellenálló, akár áttelelő növényként is termeszthető, és az első enyhébb napokon gyors növekedésnek indul.
Zöldségek, amik télen is a kertben maradhatnak
A hidegtűrés nemcsak a vetés idején jelent előnyt. Vannak olyan zöldségek, amelyeket nem szükséges ősszel felszedni, mert a fagyok ellenére is a kertben tarthatók.
A fodros kel és a bimbós kel jó példa erre: nemcsak túlélik a mínuszokat, hanem a fagy hatására ízük kifejezetten javul. A hideg hatására a bennük lévő keményítő cukorrá alakul, amitől édesebbé és lágyabbá válnak. A póréhagyma egyes fajtái szintén jól tűrik a telet, és akár hó alól is frissen szedhetők.
Évelők és „fél-évelők”
Bár a legtöbb zöldség egynyári, léteznek olyan fajok is, amelyek több éven át teremnek.
A csicsóka szinte elpusztíthatatlan: gumói a legerősebb fagyokat is átvészelik a talajban, és akkor szedhetők fel, amikor a föld nincs teljesen átfagyva. A metélőhagyma és a téli sarjadékhagyma nagyon korán hajtanak, míg a madársaláta még hótakaró alatt is zöld maradhat. Bár a madársaláta botanikailag nem évelő, könnyen elszórja magát, az őszi kelésű növények pedig a tél végén gyors fejlődésnek indulnak. Így gyakorlatilag folyamatosan biztosít friss leveleket.
Tudatos vetési sorrenddel hosszabb szezon
A korai vetések egyik legnagyobb előnye, hogy a termesztési időszak hetekkel meghosszabbítható. Februárban már vethető a zöldborsó, a spenót, a sóska, valamint a mák és a vöröshagyma dughagymája is. A hideghatás és a megfelelő vízellátás ilyenkor alapozza meg a későbbi bő termést.
A talaj fátyolfóliával történő takarása segíthet a csírázás gyorsításában, bár a hidegtűrő növények nélküle is átvészelik a hajnali fagyokat.
Márciusban tovább bővül a vethető fajok köre: ekkor kerülhet sor a sárgarépa, a petrezselyem, a hónapos retek és a korai fejes saláták vetésére. Ezek a növények általában május közepéig lekerülnek a területről, így helyet adnak a melegigényes kultúráknak, például a paradicsomnak, paprikának vagy uborkának.
A szakemberek szerint a téli és kora tavaszi vetések során különösen fontos a talajerő fenntartása. Szerves anyagok (érett istállótrágya, pelletált szerves trágya vagy házi komposzt) használatával a sűrű vetés és a több egymást követő kultúra sem meríti ki a talajt.
A saláták esetében például érdemes szakaszosan vetni, 7-10 napos eltéréssel, hogy ne egyszerre érjenek be. A klasszikus fejes fajták mellett a tépő- és ázsiai saláták is jó választások, mert változatosak és jól alkalmazkodnak a korai időszakhoz.
A tudatosan megtervezett veteményes így nemcsak tavasztól őszig, hanem szinte egész évben képes friss zöldséget adni.
Korábbi cikkeinkben megírtuk, hogy melyek azok a növények, amelyeknek kifejezetten jót tesz, ha egymás mellé ültetjük őket és melyek azok, amelyeket tilos egymás közelébe vetni.
