A biatorbágyi viadukt országosan egyedülálló ipari műemléknek számít. Igazi ismertségét azonban a bravúros konstrukciós megoldása ellenére nem építészeti értékével szerezte meg, hanem a rajta áthaladó vonat felrobbantásával vonult be a történelmi helyszínek sorába.
Györkő Zsombor – akinek felvételeit már több alkalommal bemutattuk a portálunkon -, látogatást tett a biatorbágyi viaduktnál, amit fotókon is megörökített. A fiatalember elsősorban természet- és tájfotókat készít, de szívesen mutat be különleges szépségű településeket, kedvet adva másoknak is ezen helyek látogatásához.
A kettős vasúti völgyhíd Biatorbágy messze földön – leginkább az 1931-es merényletről – ismert műemléke, de kilátóhelynek sem utolsó
– mutatta be Zsombor a helyszínt a Sokszínű vidék megkeresésére.
Az állomásépület ma faluházként működik
A hidaktól nem messze egy elárvult felsővezetéktartó oszlop emlékeztet arra, hogy itt vonat járt. Az északi hídra ma fel lehet menni akár gyalog, akár biciklivel, a déli le van zárva. A kilátás pazar a völgyhídról a Füzes-patak völgyére és a körülötte elterülő településre.
A biatorbágyi viadukt története
Eredetileg egy viadukt hidalta át a Füzes-patak völgyét, amelyet 1883-1884-ben, a Budapest–Győr–Hegyeshalom vasútvonal építésekor emeltek. A 2×40,6 méteres támaszközű, többszörös rácsozatú, felsőpályás acélszerkezet mintegy 25 méteres magasságban ível át a patakvölgy felett. A második vágány – és ezzel a második völgyhíd – 1898-ban készült el, és a pályát egészen 1979-ig használták a vonatok. A két évvel korábban elkészült nyomvonalkorrekciót követően – északabbra, mai nyomvonalára helyezték át a vasútvonalat – hagyták fel a régi pályát, a viaduktokkal és az állomásépülettel együtt.
A merénylet
1931. szeptember 13-ára virradó éjszaka Matuska Szilveszter felrobbantotta a déli völgyhíd egyik sínszálat a viadukton áthaladó, Budapestről Bécsbe tartó gyorsvonat alatt. Ennek következtében a gőzmozdony és a szerelvény első néhány kocsija a huszonhat méteres mélységbe zuhant; a robbantás összesen 22 ember életét követelte. A korabeli leírások borzalmas képet adnak a baleset helyszínéről, ahol az éjszakai sötétségben kellett megkezdeni a mentést. A merényletet követően, annak ürügyén kezdődött meg az 1930-as évek politikai leszámolása az illegális kommunistákkal.
A hidakat a múlt század hetvenes éveiben vonták ki a forgalomból
A hidak közvetlen környezetében a vasúti pálya kis sugarú ívei jelentősen lassították a forgalmat. Az új pályaszakasz az eredeti nyomvonaltól északra épült. A völgyhidakra a MÁV nem tartott igényt, műemléki védettség hiányában komolyan felmerült elbontásuk lehetősége.
Megőrzésük érdekében a ’80-as évek végén Biatorbágy közösségi tulajdonban átvette a hidakat a MÁV-tól. A ’90-es évek elején elvégezték a terméskőfalazat és az acélszerkezet állagmegóvását, a jobb vágány hídján sétaút vezet át, kilátóként működik, a bal vágány hídját lezárták.
Mint azt megosztottuk, az erdő ölelésében, csendes magányban bújik meg Kádár János egykori villája, valamint különleges fotókon mutattuk be a valaha volt legszebb falu, ahol megállt az idő kereke.
