A Magyarországon költő két leggyakoribb sasfaj a rétisas és a parlagi sas és mindkettő előfordul és költ is a Körös-Maros Nemzeti Park védett területein. Idén azonban a Csanádi puszták részterületén egy parlagi saspár költözött egy rétisas-fészekbe – írta meg weboldalán a nemzeti park.
A rétisas sokkal inkább kötődik a vizes élőhelyekhez, a vízjárta területekhez, például folyók ártereihez. Fészkét rendszerint nagyobb, kiterjedt erdőkbe építi, idős, vastag fák ágvillájába. Egy fészket akár hosszú évekig is használ ugyanaz a pár. Minden évben tatarozzák, építgetik, így az évek alatt hatalmas méretűre képes nőni. Egy korosabb rétisas-fészek akár több méter magasságú és másfél métert is meghaladó átmérőjű lehet.
Ezzel ellentétben a parlagi sasok sokkal inkább a nyílt pusztai élőhelyeket kedvelik. Fészküket a pusztákon található fasorokra, vagy magányos fák csúcsára építik, sokszor olyan vékony ágakra, amelyekről ránézésre nem is gondolnánk, hogy elbírnak egy sast. Azért építik a csúcsba a fészküket, mert szeretik, ha belátják a környéket, s minél nagyobb területet ellenőrzésük alatt tarthatnak.
A rétisasokkal ellentétben a parlagi saspárok kifejezetten szeretnek minden évben új fészket építeni. Az sem ritka, hogy kis területen belül egy évben két fészket is építenek, melyek közül természetesen csak egyet használnak tojásrakásra és fiókanevelésre.
Ezért is rendhagyó az a megfigyelés, amit az idei évben a Körös-Maros Nemzeti Parkban észleltek.
Egy mozaikos, gyepekkel, szántókkal és erdőkkel tarkított területrészen egy két éve épült, az idei évben inaktív rétisas-fészket foglalt el egy öreg parlagi saspár. Ennek a párnak a korábbi években voltak a közelben saját fészkeik, tipikus, parlagi sasokra jellemző helyszíneken. Idén azonban ezt a nyárfaerdőben lévő rétisas-fészket kezdték tatarozni, építgetni és mostanra már tojás is van benne.
Megírtuk azt is, hogy negyven újabb vándorló, vadon élő fajt helyeztek védelem alá és megérkeztek költőhelyükre az edelényi kastélylakó gólyák, de visszatértek a pusztára különleges szépségű madaraink is.
